Forrás: Getty
Az energiahordozók általános árnövekedése miatt az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb figyelmet kap a hőszigetelés. Különösen, hogy egy épület utólagos hőszigetelésére is van lehetőség. Sőt, ez a felújítás egyik leglátványosabban és leggyorsabban megtérülő formája, amely a rezsiszámlákban igen hamar megmutatkozik. Egy rossz hőszigetelésű épület, családi ház felújítását az elöregedett, korszerűtlen nyílászárók cseréjével kell kezdeni. Ha ezek jó minőségűek, akkor a falak utólagos külső szigetelése 30–70 százalékos hőátbocsátás-csökkenést eredményezhet.
Egyedül nem megy
Egy épület utólagos hőszigetelése akár önerőből is megoldható, de még egy igen ügyes és ráérős ezermesternek is megannyi segítő kézre van szüksége, mire tisztességesen befejezi a feladatot. A szakemberek bevonását a tervezés során azonban semmiképpen sem spórolhatjuk meg. A legjobb terv elkészítéséhez elsőként hőkamerás felvételeket kell készíttetni a házról, hogy kiderüljön, melyek az épület legproblémásabb pontjai, a nyílászárók, a falfelület, esetleg a tető vagy a födém. Ez persze költséggel jár, egy átlagos ház hőfotóiért kb. 30 ezer Ft-ot kérnek a hozzáértők. Például egy ilyen felvétel győzhet meg mindenkit végérvényesen, hogy az erkély szigetelése mennyire fontos. És persze az a szakember is jól tudja hasznosítani a felvételeket, akit a szigetelés megtervezésével, a legjobb rendszer és anyag kiválasztásával bízunk meg. A tervezést is fontos hozzáértőkre bízni, mivel a rosszul kivitelezett hőszigetelés könnyen penészesedéshez, az épület szerkezetének károsodásához vezethet. Ugyanakkor a szakembertől kapunk megtérülési számítást, amelyből kiderülhet, hogy a felújítás során mekkora energiamegtakarítással lehet számolni. Ez azért is fontos lehet, mert ennek segítségével előre kiszámíthatjuk, hogy az adott épület, vagy lakás milyen besorolásba esik az energetikai tanúsítványként ismert dokumentumban. A követelményrendszer alapján egy átlagos, kb. 25 cm-es téglafal hőátbocsátási tényezője 1,3–2 W/m2K, amit 6–10 centiméteres hőszigetelés használatával akár 0,2–0,5 közé lehet leszorítani.
Választható anyagok
Mi a szigetelőanyag?
A hőszigetelő természetes vagy mesterséges alapanyagból készült üreges, vagy szálas szerkezetű anyag, amit szilárd és levegővel vagy más gázzal telített pórusok, kapillárisok rendszere alkot. Azok az anyagok tekinthetők hőszigetelőnek, amelyek hővezetési tényezője (l) kisebb, mint 0,15 W/mK.
A szigetelőanyag vastagsága alapvetően a szigetelendő falfelület anyagától és annak tájolásától függ. A legkedveltebb szigetelőanyag a polisztirol hab, egyszerűbb nevén hungarocell, ami elsősorban árával és könnyű kezelhetőségével letaszíthatatlan a népszerűségi lista éléről. Ma már kétféle kivitelben kapható: expandált, nyitott cellás (EPS), illetve a későbbi fejlesztésű extrudált, zárt cellás (XPS). Utóbbiak drágábbak, ám szerkezetüknek köszönhetően igen kis vízfelszívási hajlamúak, így hőszigetelő hatásuk nem romlik nedvesség hatására. Fontos információ, hogy mindkét hungarocell igen érzékeny az ultraibolya sugárzásra, ezért sem tárolás közben, sem falra felrakás után nem szabad kitenni hosszan erős napsütésnek. Tény, hogy drágábbak, de tartósabbak és kiváló páraáteresztők a természetes anyagokból készített szigetelőanyagok. Alapanyagoktól függően szilikátszálas és üveggyapot termékekre csoportosíthatjuk őket. A szilikátszálas hőszigetelő (kőzetgyapot) vulkanikus és üledékes kőzet keverékéből magas hőfokon a kötést biztosító gyantával előállított termék (pl. Isolyth, Nobasil, Rockwool, Toplan). Nyitott pórusszerkezetük miatt közvetlen vízbehatásnak nem tehetők ki, de a szerkezetbe került vizet rövid idő alatt kipárologtatják. Fontos kedvező tulajdonságuk, hogy éghetetlenek. A másik csoport tagjai a finomra őrölt üveg és egyéb nyersanyagok keverékének olvasztásával és szálasításával, szintén műgyanta kötéssel készülnek (Isover, Therwoolin, Ursa).
Növényi alapanyagokból is találunk hőszigetelőket, talán a legismertebb a Heraklith, egy cementkötésű, fagyapotalapú faforgácslap, amelyet az épületek hőhidas helyeinél (koszorúk, áthidalók) bent maradó zsaluzatként alkalmaznak. De készül nádból, szalmából és parafából is hő- és hangszigetelő anyag, a választék tehát óriási.
Fontos tisztázni továbbá, hogy a hőszigetelést alapvetően mindig kívülről történik. A belső oldali hőszigeteléssel a már addig is hideg falfelületet hűtjük tovább, ami fokozza a páralecsapódást, az esetleges penészesedést, és ez később épületszerkezeti és egészségi problémákat is okozhat. A belső oldalú hőszigetelés csak az alkalmanként befűtött hétvégi házaknál ajánlható, ahol nem kell a falakat is felfűteni rövid időre.
A hőszigetelő anyagok legfontosabb tulajdonságai
- Hővezetési tényező (l) V/mK: Minél alacsonyabb ez az érték, annál jobb. Nedvességfelvétellel ez a tulajdonság romolhat.
- Testsűrűség (rt) kg/m3: A magasabb érték általában jobb.
Nedvességfelvétel (wn) m%: A pórusokba felszívódó nedvességet mutatja a térfogat százalékában, az alacsony érték a jobb.
Nyomószilárdság (d) N/mm2: A magasabb érték a jobb. - Hőállóság °C: Eddig a hőmérséklethatárig garantálják, hogy az anyag megtartja eredeti tulajdonságait, a nagyobb érték a jobb.
