Folyik a munka
Kosarat kapni jó! Persze nem mindegy, kitől. Kocsor Imrénétől igen. Ő a szakma elismert képviselője, és ha ő ajándékoz, azt muszáj elfogadni, hiszen számos rang és elismerés bizonyította, hogy a legjobbak között van az országban. 1956 óta fon, tervez és gyárt kosarakat, az évek tapasztalata pedig visszaköszön termékeiben. Az első keze alól kikerülő darab egy klasszikus ruháskosár volt, ott jártunkkor azonban sokkal bonyolultabb dolgot készített: egy svájci megrendelő kérésére óriás méretű, díszletnek is beillő, rombusz alakú lámpákat, méghozzá tucatszám. Ezek bonyolultabb technikát kívánnak, bútort fonni ugyanis nagyon más, mint kosarat készíteni. A bútorba botot, drótot kell hajtogatni, ami férfimunka, százszor nehezebb, mint szimplán kosarat előállítani. Talán nem csoda, hogy a kezdők nem is ezzel indítanak. Elsajátítják a fonási technikákat, karózásokat és egyéb alapműveleteket, majd kisebb léptékű kosárral, mondjuk karkosarakon gyakorolják be a tökéletes technikát.
Értékmentés
Így volt ezzel Kocsor Imréné is, akiről hamar kiderült, választott szakmájában tehetséges, amit elismerések garmadája igazolt. Állami kitüntetéseket kapott, ma pedig magáénak tudhatja a megtisztelő a Népművészet Mestere címet, valamint a Csokonai-díjat is. Ma ő a kevés kosárfonók egyike Békésben, ahol a mesterségnek valaha óriási hagyománya volt. A helyi Háziipari Szövetkezet a daliás időkben 1200 főt foglalkoztatott, ma a fonás kevesek kenyere, a piac hanyatlik, illetve stagnál, a minőségi munka perifériára szorult, utánpótlás nincs, a szakiskolákban nem nagyon keresik a képzést. Aki érdeklődik a népművészet eme ága iránt, az táborokban sajátíthatja el a szakma alapjait. Noha a helyzet nem rózsás, búcsúkban, országutak mentén, Mesterségek Ünnepén, karácsonyi vásárokban azért találkozhatunk fonott termékekkel. Hogy a mesterség nem halt ki, annak oka lehet, hogy van valami bájos romantikája a vesszőből font tárgyaknak, ami miatt mindig lesz rá kereslet. Egy-egy termék ugyanis magában hordozza a múlt, a természetes anyagok, a kézimunka tiszteletét, amit muszáj megőrizni a jövő nemzedékének.
A fonás eszközei
Régen volt, hogy is volt
A kosárfonás a paraszti kultúrával kapott erőre. A parasztok a téli, dologtalan időszakban megfonták azokat a terméket, amelyekre a háztartásban vagy a munkájuk során szükségük volt. A hosszú téli estéken az állattenyésztés, a földművelés, a takarmányszállítás számtalan eszközét készítették el fűzfavesszőből. Az efféle tárgyak népszerűségéhez hozzájárult, hogy Magyarországon a fűz igen jó feltételek mellett és meglehetősen gazdagon termett. A munka nem igényelt szakképzettséget, a szakmai fogásokat az emberek egymástól lesték el és örökítették tovább. Nem voltak műszaki leírások, formatervek, a kosárfonók az igényekhez alakították a méretet és a formát. Napjainkban a kosárfonás önálló szakma, és mint minden szakmának, az országon belül van egy saját kis hazája. A hazai fellegvár Békés, ahol dinasztiák művelték e mesterséget. Hogy mindez így alakult, az annak köszönhető, hogy a Körösök vidékén a folyók ártere, hullámtere kiváló termőhelyet biztosított a fűznek.
Alapanyag
A fűz a természettől szinte készen kapott, s igen kedvező tulajdonságai miatt – jól megmunkálható, hajlítható, vágható, nagy szilárdságú, könnyű, tartós, esztétikus – a kosárfonás alapanyagává lett. Kosárfonási célra mostanában a legalkalmasabb az amerikai fűz vagy annak hibridjei. A fűz akkor jó, ha a vessző hegye és a tőke felőli része között minimális a vastagságkülönbség, a színe szép, a vessző nem elágazó, bogárrágás, jégverés nem rongálta. Hosszúság szerint a fűzfavessző három változatban kapható. Rövid (60–100 cm), közepesen hosszú (120–160 cm) és hosszú (180 cm felett) változatban. A legértékesebb a rövid, a legolcsóbb a hosszú fűzfavessző. Az anyag beszerzését a házi műhelyekben a hántás követi, ami a legegyszerűbb, legolcsóbb és legkönnyebb módja a vessző tisztításának. Ahhoz, hogy a héj könnyen lehántható legyen, a levágott vesszőt vízbe kell tenni, ezáltal a növényt a vastagító szövet képzésére serkentjük. Fokozatosan szárítják, védve a fehér vesszőket az elszíneződéstől. Száradás után jön az osztályozás hosszúságuk és minőségük szerint, majd a tényleges feldolgozás, vagyis a fűzfavesszők használati tárggyá formázása.
Bútor készül
Mai divat
A kosarak készítésekor először az aljat, vagy más néven a feneket formálják meg a mesterek. Ezután jönnek az oldalak. Az oldalfonás két szerkezeti részből áll: oldalkaróból és az azokat vízszintesen keresztező kifonó vesszőből. A legegyszerűbb fonás a sövényfonás. Ismertetőjegye, hogy a sövény szárai merőlegesen állnak a karókra, s mindig egy szálat vezetnek ki és be, kizárólag egy szállal fonnak. A fonás különböző módokon variálható, amely szép rajzolatot, textúrát ad a tárgynak, a variációk száma meglehetősen sok. A kész terméket lehet lakkozni, színezni, amikor színes kosárra vagy bútorra van szükség, Kocsor Imréné a helyi autófényezőt bízza meg ezekkel a munkálatokkal. A karkosarak színezve és nyers színben is eladhatók, azoknak mindig van keletje. Az a fontos, hogy divatos formákat találjon ki a tervező. Olyat, ami praktikus és egyben tenyérbe mászó is. „A paraszti kultúra régi, szebb darabjaiból merítek, azokat formálom át a mai kor ízlésére úgy, hogy a régi hangulat is felderengjen” – mondja alanyunk, aki kosarakon kívül kisbútorokat, polcokat, tükröket, foteleket és sok más használati tárgyat készít fűzfavesszőből.
Érdekességek a műhelyből
Ottjártunkkor méretes lámpaburák készültek teljes gőzzel, de e falakon belül sok érdekes dolog látott napvilágot. Kocsor Imréné készítette el Tordy Géza bútorálmát, két gyönyörű fonott fotelt. A Nemzet Színésze maga rajzolta meg, hogy milyen bútort szeretne, majd az elképzeléseit elküldte, ezek a tervek szolgáltatnak alapul a garnitúrához. Szintén büszkeségre ad okot egy svájci megrendelés, amelynek kapcsán négy kaput kellett készíteni egy ottani lovaspólópályára. Csak a tervezés és az előkészítés három hétig tartott, ám végül sikerült megfonni a több mint három méter magas kapukat. A megrendelő köszönőlevelében kiemelte, hogy a békési kapukkal nemcsak esztétikusabb lett a pálya, de a lovak számára is biztonságosabbá vált a játék. Megrendelésből persze ennél extrémebb is kijutott Kocsor Imrénének. Bár Nyugat-Európában sokan temetkeznek fonott koporsóban, nem kis fejtörést okozott alanyunknak, amikor koporsófonásra kérték. A megrendelő végül elmaradt, így a furcsa kérést sem kellett teljesíteni. Nem úgy a Gyulai Vízügyi Múzeum installációját, vagy azt a méretes, vesszőből font babaházat, ami később díjnyertes munka lett. Aki ma Békésen jár, ne felejtse el felkeresni a kosárfonó műhelyt, hiszen bizonyosan talál kedvére való darabot a kínálatból, legyen szó bútorról, vagy egy egyszerű kis kosárkáról. S hogy hol mutat jól egy vesszőből font használati tárgy? Rusztikus, country-, mediterrán hangulatú lakásbelsőben nem kérdés, hogy telitalálat lesz! n
