A ház, amelyben Andi él
Három éve, hogy eldöntöttem, változtatok a mindennapjaimon: új állást, új kihívást kerestem. Az élet egy angliai munkát sodort felém, amire egy kis gondolkodási idő után igent is mondtam. Kelet-Angliába, Brentwoodba költöztem. Azonnal megragadott a kisvárosi hangulat, hiszen hasonló közegben nőttem fel, éltem ez idáig. Az 50.000 lakosú kisváros Londontól fél órányira található, így ha kedvem támad egy kis pezsgésre, vásárlásra, irány a főváros.
Szerencsés vagyok
A lakáskeresés nem könnyű Angliában. Nem csak a magas árak, hanem a rossz állapotban lévő lakások is megnehezítik az ember életét. Szerencsére Brentwood nem annyira felkapott hely, így nem kellett hónapokat a keresgéléssel töltenem. Sok, főként Londonban élő ismerőstől hallom, hogy a rengeteg bevándorló, szerencsét próbáló miatt hónapokig elhúzódik a lakás keresése. Én azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magamat. A ház, amit kinéztünk – mivel két kolléganőmmel kezdtem el a lakáskeresését – egy csendes kertvárosi utcában áll. A kisvárosokra amúgy ez a jellemző. Kényelmes, 100 négyzetméter körüli, egyszintes házak sorakoznak végig a mi utcánkban is, természetesen mindegyik téglaborítású, amit én kifejezetten imádok! Ez a szürke hétköznapokon, az esős reggeleken nekem mindig egy kis vidámságot lop az életembe.
Megoldjuk!
A házba belépve a keskeny előszoba és a meredek lépcső fogad, ami az emeleti hálószobákhoz vezet. Ezt kezdetben nehezen szoktam meg, mostanra a lépcsőfokokat egy kis színnel sikerült feldobni, így sokkal barátságosabb lett az összehatás. A földszinten a tágas konyha terül el, itt található a nappali és a fürdő. Igen, az elmaradhatatlan kettős csappal. Aki már járt Angliában, az tapasztalta, hogy nincs egykaros csap, külön jön a meleg és külön csapból folyik a hideg víz. Langyos vízben való kézmosás így szinte lehetetlen, de néhány ötletes hazánkfia megtalálta a megoldást: egy üres ásványvizes palackot rögzítve a csaptelephez, ebbe a tartályba gyűjtve összekeveredik a hideg és meleg víz.
A monarchia diszkrét bája
Ami a lakberendezést illeti, az átlag angolok is az IKEA-ba járnak vásárolni, ahogy ez nálunk is megszokott. Emellett számos kis bolhapiac van, ahol nagyon klassz dolgokat lehet kifogni, főként kiegészítőket, képeket, párnákat, illetve az elmaradhatatlan királyi emlékeket. Rengeteg csecsebecsét árulnak, mind a királyi család fotóival díszítve. A kis nippeket, tányérokat a legtöbb lakásban kiemelt helyen kezelik, külön szekrényben, vitrinben kapnak helyet. Az angol otthonokat átjárja kissé a régiesség, a monarchia szelleme, de ettől van hamisíthatatlan bájuk, amelyhez foghatóval sehol máshol nem találkoztam eddig. n