A Rooms-t egy fotós házaspár álmodta meg és hozta létre. Írisz és Zoli már évek óta készít vintage képeket, ám a stúdiót csak néhány hete nyitották meg. Erről beszélgettünk a pár női tagjával, Írisszel, aki a vintage stílushoz fűződő viszonyukról, munkájukról és a fotóstúdióról is mesélt nekünk.
Miért pont a vintage stílus?
Nehéz a miértre választ adni. Azt gondoljuk, hogy a vintage megosztó dolog, különösen a hazai piacon: valaki vagy imádja, vagy utálja. Mi mindig a rajongók táborába tartoztunk, még jóval azelőtt is, hogy elindult hódító útjára itthon. Engem már egész kiskoromban lenyűgözött, gyakran órákra rabul ejtett egy-egy szép, régi tárgy vagy bútor. Úgy éreztem, lelkük van. A tudatos „szerelem” talán az esküvőnkre való készülődés során alakult ki, akkor, amikor külföldi oldalakon felfedeztük, milyen csodálatos, izgalmas enteriőrök születhetnek a régi és a régit utánzó, új tárgyak ötvözetéből.
Hogy jött a vintage fotóstúdió ötlete?
Régóta vágytunk egy saját kis zugra, ahová, ha kint rossz az idő vagy a fotózás jellege megkívánja, behúzódhatunk. Másrészt a hozzánk fordulók igényéből született meg. Mindig nehéz volt ugyanis ideális beltéri helyszíneket találni, különösen, ha valaki vintage fotókra vágyott vagy egyszerűen csak világos terekre, nőies, romantikus hangulatra. Számos kompromisszumot kellett megkötnünk ideális lehetőségek híján, így időről-időre egyre csak nőtt bennünk a vágy a helyszínteremtésre.
Tudtuk, ha egyszer stúdiónk lesz, az magában hordozza az enteriőrös fotózásaink hangulatát. Berendezett szobákat láttunk magunk előtt, friss virágokkal, sok-sok apró szépséggel. Úgy, hogy az valóban fotózásra legyen kitalálva, hiszen egy-egy helyszín hiába gyönyörű, általában egészen más funkcióra készült, ami bizony nem könnyíti meg egy fotós munkáját sem.
Mit lehet tudni a stúdióról?
A Rooms semmiképpen sem mondható hagyományos stúdiónak, inkább fotózási helyszínnek neveznénk. Vászon és vakuk helyett nálunk a bútorokkal, kiegészítőkkel, virágokkal és elsősorban a természetes fénnyel alkothatnak a fotósok.
Persze minden szegletében megjelenik a vintage, shabby chic és helyenként a rusztikus, sőt az ipari stílus is, már csak az épület adottságaiból kifolyólag is. A másik legfontosabb ismérve pedig az, hogy folyamatosan változik majd, szeretnénk újabb és újabb dolgokat, sőt stílusokat, belecsempészni, hogy ne lehessen megunni. A legnagyobb tér például 3-4 havonta teljesen más berendezést kap.
Összesen 260 nm területen helyezkedik el, a Csepel Művek sajátos hangulatú utcáinak egyikén. A kontraszt erős a külső és a belső tér között, kérdezik is sokan, hogy miért éppen itt. Egyszerűen ez volt a legjobb lehetőség, de éppen ez teszi igazán izgalmassá, szeretjük a rendhagyó dolgokat.
Három különböző szobát alakítottunk ki. A legnagyobb tér 110 nm-es, 6 méter belmagasságú. Ebben a csarnok részben most egy shabby chic hangulatú hálószoba és étkező rész kapott helyet. Igazi csajbirodalom! Csupa romantikus kiegészítővel, baldachinnal, fodros párnákkal, a plafonról lelógó virágfüzérrel, tükrökkel és még sok, apró részlettel.
A 23 nm-es szobánkat a francia elegancia és Párizs ihlette. Igyekeztünk egy kifinomult hangulatú nappalit létrehozni, aminek a kiegészítő színeit egy képkeret ihlette, amit még régebben a barátnőmtől kaptam ajándékba. Nagyon megtetszett, így a szürke-fehér alapszín mellé került egy kis púder és szürkéslila.
A harmadik szobát eredetileg konyhának szántuk, de aztán hirtelen úgy döntöttünk, hogy inkább egy különleges (boudoir) fotózási lehetőséget hozunk létre. Így vált a központi elemévé egy lábas kád Angliából.
A színvilágát pedig végleg determinálta egy régi gyárajtó, amibe beleszerettünk, és ami nem mellesleg – hosszú út után – így visszatérhetett eredeti helyére, a Csepel Művekbe. Szintén ide került a másik nagy szerelmünk, a sok fiókos ónémet szekrény, ami mellett senki sem tud szó nélkül elmenni, hiszen egy elég egyedi darabról van szó. Nem is volt szívünk lefesteni, a fiókok belseje kapott csak színt. A sokféleséget tetézendően pedig belecsempésztünk sok-sok levendulát Provance báját felidézve.
Ezek mellett az elég nagy folyosó rész ugyanúgy használható, és persze telis-tele van kiegészítőkkel, ahogy a raktárunk is, amit szintén közkinccsé tettünk. Nagyon boldogok voltunk, amikor már az első fotózásnál láttuk, hogy működik, amire vágytunk: jönnek, felfedezik, kiviszik, odébb rakják bátran a dolgokat, mintha otthon lennének.
Ki segített a stúdió kialakításában? Honnan inspirálódtatok?
Évek óta szenvedélyesen gyűjtjük az inspirációkat. Hol weboldalakról, hol jártunkban-keltünkben, és a hivatásunkból adódóan sok, rendkívül inspiráló ember vesz minket körül. Mindig szerettem volna belső építész lenni, de az alkotó energiáim végül a fotózáshoz vezettek. Zoli pedig tökéletes társ ebben is, abban is. Így aztán mindent mi találtunk ki és a legtöbb dolgot mi valósítottuk meg a bútorok festésén át a lámpák felszereléséig. Persze volt, amit nem vállaltunk, például a parkettázást, és akadtak lelkes önkéntes segítőink.
Mennyire hasonlít a stúdió a ti otthonotokhoz?
Semennyire. Az egyetlen közös, hogy nekünk is van a hálószobánkban baldachin, és az egyik Roomsban található mosdó lámpája pont olyan, mint az otthoni fürdőszobánké. Akadnak persze az otthonunkban vintage kiegészítők, bútordarabok, és nyilván nem egy hightech lakást kell hozzánk elképzelni, de a Rooms-ban valósítottuk és valósítjuk meg mindazt, ami inspirációként felgyülemlett bennünk az évek során. Azt gondoljuk, szerencsés ez így, ráadásul a stúdiót igyekeztünk minél otthonosabbra kialakítani, így igazából két házunk van. Csak az egyiket megosztjuk másokkal.
Végezetül ellátnál minket néhány tippel, hogyan lehet könnyen a mi otthonunk is vintage stílusú?
A vintage otthon kialakításához mindenekelőtt türelem kell, legalábbis, ha igazán különlegesre vágysz. Gyorsan és könnyen nem fog menni, főleg, mert ez inkább egyfajta életfelfogás. Akkor is, ha sokan most múló trendként emlegetik.
Az igazán szép, régi bútorok és tárgyak nem kaphatóak minden sarkon. Rájuk kell bukkanni. Aztán meglátni, mi lehet belőlük. Csak új tárgyakból, akármennyire szépek kaphatóak, nem érdemes felépíteni, mert éppen a lényege, a lelke, ahogy korábban fogalmaztunk, veszne el. Természetesen a vegyítés abszolút jöhet. Fontos, hogy tisztában legyünk a különböző stílusokkal is, a retro nem vintage például. Semmi gond a keveredéssel, ha szándékos, nálunk is sokféle stílus felbukkan, de általában inkább tévedésből adódik.
A vintage otthon (leegyszerűsítve) a régi, nagypolgári lakások hangulatát idézi vissza. Egy mai vintage berendezés sokszor amolyan DIY, hiszen a legtöbben maguk festik át a régi bútorokat vagy adnak egészen más funkciót egy-egy tárgynak, mint az eredeti. Nem szabad megijedni ezektől a kihívásoktól, bárki meg tudja csinálni egy kis jó ízléssel és odafigyeléssel. Legfeljebb nem lesz tökéletes, de az meg inkább báj, mint hiba. A kopottság itt szép. Hogyha pedig egyedül nem megy, van kihez fordulni, az utóbbi időkben nagyon ügyes alkotók bukkantak fel.
Érdemes a nagyszülőknél kezdeni a felfedezést, igazi kincsek lapulnak náluk! Aztán kutatni a fából készült, szép kimunkálású bútorok után. Mi nagyon szeretjük például a neobarokk és ónémet darabokat, de akár a nem túl régi bonanza holmik is csodás vintage kellékekké varázsolhatóak egészen költséghatékonyan. Egy-egy csipke, míves tükör, képkeret is erősítheti a stílust.
Visszafogott színárnyalatokat kíván, de néhány kiegészítőben megjelenhetnek élénkebb tónusok is, mint például a sokak által kedvelt türkiz. A klasszikus otthonokhoz képest azonban elmondható, hogy a modernizált változat színesebb és talán eklektikusabb. Igazából rengeteg mindent elbír.
Azt is látjuk, hogy sokan a fehér bútorokkal azonosítják, nem igazán helytállóan. A shabby chic stílusra jellemző inkább az, hogy szinte minden fehér vagy nagyon világos színű. Persze, nem túl éles a határvonal a kettő között, utóbbi azonban sokkal légiesebb és kifejezetten nőies. Hogyha ilyenre vágyunk, válasszunk például fodros párnákat, pasztell színű kiegészítőket, preferáljuk az apró virágos mintákat.
Röviden a vintage otthonhoz türelem és szenvedély szükséges, minden más csak fantázia kérdése.
Fotók: fénylabor-szeretet képek
