„Nyolc éve vettem meg ezt a portát, amin akkor még egy viszonylag rossz állapotú ház állt, és rendezett kertnek nyoma sem volt” – meséli otthonuk kialakításának történetét Helga, akit kutyái vigyázó tekintete kísér, míg beljebb invitál bennünket. A bejárathoz vezető árnyas lugas alatt megannyi karakteres kerámiaszobor és virágzó növény jelöli az utat, megelőlegezve a régi kúriákat idéző tornácos ház berendezésének bohém, franciás hangulatát. Mire szemügyre veszünk minden kedves tárgyat, addigra a négy mentett kutyával is barátságot kötünk, biztonságban érzik a gazdájukat, így kényelembe helyezik magukat, ki-ki a saját, jól megszokott vackában.
Kopott elegancia
„A régi bútorok és tárgyak iránti vonzalmam nem ennek a háznak a berendezésével kezdődött. Virágkötőként és dekoratőrként hosszú évek óta gyűjtöm az ígéretesnek tűnő kiegészítőket, imádok szép és érdekes darabokra vadászni a környékbeli ócskapiacokon és üzletekben. Jó pár éve még potom összegekért lehetett kincsekre bukkanni, legalábbis olyanokra, amikben láttam fantáziát. Szeretem párosítani a régi, megkopott bútorokat ragyogó, elegáns kristálycsillárral, hatalmas virágcsokrokkal megtölteni a vázákat és múlttal rendelkező, mesélő tárgyakkal telepakolni a szekrények polcait és a falakat. Vertel Andrea keramikus csodás és vicces állat- és emberszobrai iránt rajongok, kint és bent is számtalan darabot elhelyeztem. Andrea szerint a kerámia az égetés során a megőrzi és állandóvá teszi a változó pillanatot. Itt, a tanyán, ahol a természettel szoros közelségben élhetünk, nap mint nap erre emlékeztetnek az alkotásai.”
Az anyag tisztelete
Az emberek ősidők óta alkalmazzák a természetes életmódhoz és a tájhoz szorosan kapcsolódó anyagokat. A fa, az agyag, a kő és a fém ebben a családi otthonban is megtalálható. A praktikusság miatt a földszinti helyiségekbe hajópadló formájú kőburkolat került, a tetőtérbe már fehérre festett fapadlót választottak. A házba lépve feltűnik, hogy az egybenyitott konyha-étkező mennyire világos, csak úgy ömlik be a napfény a hatalmas, boltíves ablakon. Előtte kapott helyet az étkezőasztal kecses székeivel, ahol a közös étkezésekkor kényelmesen elfér a család. A régi tálalószekrény a háziasszony gyűjtőszenvedélyének köszönhetően csodás porcelánkészleteket rejt, de csakúgy, mint a többi bútort, ezt is a célszerűség jellemzi. Az itt fellelhető összes tárgynál és bútornál az az érzésünk, hogy ősidők óta jelen vannak itt, és amellett, hogy praktikusak, rendkívül dekoratívak és összeillőek is.
Lábas kád a tetőtérben
A tetősík alatt kialakított második nappali és társalgó rendhagyó berendezése a pihenést és a feltöltődést szolgálja. Jól megfér egymás mellett a türkiz bársonnyal borított elegáns pamlag és a lábakon álló zománckád. A vidéki házakban évszázadokon át a hálószobába állított mosdótál és kancsó segítette a tisztálkodást, Helga megoldása a tér közepén elhelyezett káddal erre utal. Csempézés helyett egy laza eleganciával falhoz támasztott régi ajtó óvja a festést az esetleg kifröccsenő víztől. Horgolt csipkék teszik romantikussá és légiessé a tetőteret, nyakékekre emlékeztető játékos kristálycsillárok és a grandiózus gyertyatartók fokozzák a szoba egyediségét.
Fejlődő tanyavilág
Az úthálózat kiépítése, az áramfejlesztők és a nagyobb települések közelsége, no meg a telefon és az autó mára nagyban megkönnyítik az életet a tanyákon. Helga ezen a környéken született és nem vágyott el innen, párja is erre a vidékre való, és hároméves kisfiuknak is magától értetődő már ez az életforma. Merse Mór ahogy hazaér a bölcsiből, máris a baromfiudvarba szalad, hogy megnézze, hogy van Pippó, a kedvenc csirkéje, leellenőrzi a két kiskacsáját, botot dobál a kutyáknak, és csak aztán jut eszébe, hogy megéhezett. Helga ebédkészítés közben a lakberendezési stílusát is a főzéshez hasonlítja. Próbálja a neki tetsző, jó alapanyagokat nagy gonddal kiválasztani, úgy, hogy azokat tiszteletben tartva kiegészítőkkel és sok-sok növénnyel megfűszerezi, hogy aztán a végeredmény minden érzék számára örömforrást jelentsen.
Galéria / 10 kép
A teljes cikk az Otthonok&Megoldások magazin 2024/2-es számában jelent meg.
