Letisztult formák

Lakberendezési tippek japán stílusban

A stílus gyökerei: A stílus kínai és koreai gyökerekre épült, majd a 19. század végéig a Tokuvaga család uralkodása idejére lezárta a kikötőket, majd azok megnyitása után vált ismertté a japán lakberendezési, belsőépítészeti stílus, amely később a minimál és a Bauhaus ihletője lett.

 Röviden a stílusról: A stílust a letisztult formák, hagyományosan praktikus bútorok, finom, tompított árnyalatok, matt felületek és kevés dísztárgy jellemzi. Az otthonokban szembetűnő a szellősség. E stílus alkalmazása leginkább azoknak ajánlott, akik képesek a rend megtartására.

A zen tanok: A japán stílus meghatározói a zen tanok. A zen útmutatásai szerint a teret meg kell szabadítani minden olyan felesleges tárgytól, dologtól, amely elvonná a figyelmet önmagunkról. Saját magunk megtalálása ugyanis csak a bennünket körülvevő rend, nyugalom és harmónia mentén történhet.

Jin és jang: Az ellentétek egyensúlya (jin-jang) a japán lakberendezésben is érezteti hatását. A belterek kontrasztját gyakran illusztrálandó példa a hófehér kavicsok kihelyezése egy fekete edénybe, a durva szövésű szőnyeg használata a fényes padlón, vagy a halvány krémszínű fal elé beállított drámaian fekete asztal a térben.

 

Éles kontrasztok

Éles kontrasztok

A ház építőanyaga: A házak általában könnyű, faszerkezetes épületek, a belterekben szögletes oszlopokkal. Az anyagválasztás a gyakori földrengésekkel magyarázható.

 Tető: A tető díszes, hangsúlyos és méretes eleme a háznak, amely jobbára túlnyúlik a falakon.

Alapterület: A lakóházak alapterülete sokszor nagyon kicsi, ami az ország szigetjellegére vezethető vissza. Az utcasorokban gyakori látkép, hogy a házak szorosan egymásra tapadnak.

Kis alapterület - minden egy helyen

Kis alapterület – minden egy helyen

Előtér: A cipőt az előtérben, a genkanban vehetjük le. Ez egy lekövezett kis rész, ami a padló szintjénél mélyebben van. A kövezett részen kell levenni a cipőt, és fellépve a „félemeletre” illik belehelyezkedni a házi papucsba. Ennek viselése meglehetősen szabályozott: szőnyegre nem lépünk vele, ahol szőnyeg van, ott levesszük. A vécé szintén tabu, mivel tisztátalan hely, így oda külön papucs használatos.

Előtér

Előtér

Konyha-nappali: A konyha egyben ebédlő és nappali, lévén, ki kell használni a helyet. A japánok olyannyira ki is használják, hogy sok helyütt a konyha padlóján egy csapóajtót találunk, ami egy hűtőkamrát rejt. A japán lakás legmegbecsültebb része mégsem a konyha, mint nálunk, hanem a nappali, azon belül is e helyiség finom egyszerűséggel díszített falmélyedése, a tokonoma. Itt egy kalligrafikus írással ellátott hosszú tekercskép függ a falon, amely a lakás hangulatát és a benne lakók életfelfogását tükrözi. Alatta többnyire a friss, vágott virágos japán kompozíció, az ikebana áll. E sarokban van helye a családfőnek, és ide ültetik a megbecsült vendégeket is. Egy másik megbecsült hely a lakásban a buddhista vagy sintoista oltár, amelynek közelébe az elhunyt családtagok fényképeit teszik.

Háló-nappali: A hálószoba pillanatok alatt nappalivá alakítható az alvószőnyegek feltekerésével, és a nappali berendezési tárgyainak kipakolásával. A földet burkolatként tatami fedi, ez egy préselt nádból készülő kemény matrac, amelyet puha gyékénnyel vonnak be. Ágyként a futon szolgál, amely egy összetekerhető fekvőalkalmatosság, ez kihajtott állapotában a tatami padlón van. Nappalra a futont egy erre a célra felállított szekrénybe rejtik.

Egyszerűen berendezett háló

Egyszerűen berendezett háló

Bútorok: A bútorok sötét színűek, egyszerű vonalvezetésűek, geometrikusak, alacsonyak, ugyanakkor minőségi darabok. Anyaguk bambusz, cédrus, cseresznye vagy mahagóni. A szobákban a kis asztal vagy ládika jelenti a fókuszpontot, a foteleket kényelmes, nagyméretű ülőpárnák helyettesítik, a világításért rizspapír lámpák a felelősek. A japánok főleg azokat a berendezési tárgyakat kedvelik, amelyeket mozgatni, összecsukni, egymásba helyezni tudnak, illetve amelyeket a szem elől gyorsan el lehet tüntetni. Ennek oka, hogy egy mára már kihalt szokás régebben tiltotta, hogy az emberek személyes tárgyait más is láthassa, nehogy az idegenek következtetni tudjanak a tulajdonos anyagi vagy társadalmi helyzetére.

Tárolás: Mivel a helyiek mindent elzárnak a szekrényekbe: könyveket, ruhákat, így a rendetlenség kérdése fel sem merül. Mindennek megvan a helye.

Fürdőszoba: A zuhanyzó szolgál tisztálkodásra, a süllyesztett kád pedig a lazításra, elmélkedésre. A kádba nem lehet csak úgy beleugrani, előbb le kell tusolni. A kád vizét ugyanis nem engedik le, az aznap kiengedett fürdővizet a család minden tagja használja.

Falak: Rendszerint fehérek, de mindenképp világosak és jobbára papírból készülnek, mivel vékonyak, könnyen áthelyezhetők, így a térelválasztás könnyen megoldható velük. A papírfalak miatt a lakások télen hidegek, nyáron melegek.

Háttérben az eltolható fal

Háttérben az eltolható fal

Nyílászárók: Ajtók és ablakok helyett eltolható elemeket használnak. Függöny helyett az ablakokat falécekből álló redőny borítja. Térelválasztóként szintén tolóelemet használnak, amely tulajdonképpen egy farámából áll, amelyet áttetsző papírral borítanak be. Az úgynevezett shojipanelek könnyedén és halkan közlekednek fasínükben.

Súlypontok: Míg Európában a figyelem a falakra irányul, Japánban a szoba közepére, a belső kertre, a teaasztalkára, egy csendéletre. A felsorolt súlyponti elemek esetén fontos biztosítani, hogy azok jól körbejárhatók legyenek.

Színek: A fekete és a fehér mellett a természetes színek dominálnak, a bézs, a homok, a mandula, a hamvaszöld, a tompa, a krémes pasztellek, a halványrózsaszín, a bambuszzöld. Minden matt, semmi sem csillog. A stílus színeihez jól illenek az ezüst kiegészítők, a fa, laminált vagy kőpadló, illetve az egészen világos vagy drámaian sötét bútorok is.

Dekoráció: A dekorációban az organikus jelleg domborodik ki. Kövek, faágak, páratlan számú tárgyak kompozíciói, kalligrafikus formák jutnak szerephez. Kedvelt növényi ornamentika a cseresznyefavirág, a bambusz, a lótuszvirág, szívesen díszítik a falakat és a drapériákat madarakkal.

Az elmaradhatatlan bambusz

Az elmaradhatatlan bambusz

Kiegészítők: Nincs sok óra, tükör, családi kép kihelyezve az otthonokba. A falon csak pár kép van, de annak kiemelt a státusza és jellemzője, hogy gyakran vándorol a lakáson belül, helye ugyanis nem szent és sérthetetlen.

Textilek: A japánok által legszívesebben használt textilek a durva kender, a lenvászon, a pamut és a selyem.

Növények: A beltérben visszafogottan bánnak vele, mondván: a túl sok elszívja az energiát, a túl kevés élettelenné varázsolja a lakást. A leginkább kedvelt növényük a bonsai.

Kert: A japán kert nem európai értelemben vett virágoskert, hanem eszményi természetet ábrázol a hegy és a víz jelképével, virágok nélkül, kövekkel, mohákkal, hidakkal. Számunkra érdekes, hogy nincs benne gyep, ezt döngölt nedves föld, homok helyettesíti. A kertben járkálva a lépdelést tipegőkövek segítik. A kert kötelező eleme a kőlámpa, illetve a tori, amelykét egymás felé dőlő oszlop, fent két vízszintes gerendával összekötve. n

 

Galéria / 9 kép

Megnézem a galériát

 

Iratkozz fel hírlevelünkre!
Hozzájárulok, hogy a Fundamenta-Lakáskassza Kft. és a Fundamenta-Lakáskassza Zrt. hírlevel(ek)et (reklám) küldjön számomra az Adatvédelmi Tájékoztatóban foglaltaknak megfelelően.