„Történetünk 2020. október 19-én kezdődött, amikor hosszas huzavona után végre a miénk lett ez a kis kulipintyó. Gyors tisztasági festés, színes falak és már be is költöztünk. Számunkra ez az álomház, a csupa nagybetűs OTTHON lett” – ad nem semmi felütést történetüknek Marianna.
A ház egy 1967-ben épült 86 nm-es, 1+2 fél szobás Kádár-kocka, ami mára már 136 nm-t tudhat magáénak. Ezen kényelmesen elfér 3+1 félszoba és egy nappali is.
Nem csak festés, falazás, bontás várt rájuk, hanem teljes renoválás: a víz-, villany-, szennyvíz- és fűtésrendszer teljes cseréje, valamint nyílászár-csere is. Mindezt úgy, hogy közben ott éltek 3 gyermekükkel!
„Sokszor nagyobb tisztaság és rend volt az udvaron, mint a házban. De az lebegett a szemünk előtt, hogy mindenkinek legyen egy kis kuckója, ami csak az övé, és ha szeretne, elvonulhat. Közben viszont szándékosan fektettünk nagyobb hangsúlyt a közös tér létrehozására.”
Természetesen számítottak meglepetésekre, váratlan szituációkra, de azért volt, amire felkapták a fejünket. Ilyen volt például, amikor kigyulladt a kartonnal bélelt konnektor, vagy amikor a kibontott villanykapcsoló csupasz vezetéke májkrémes dobozban tekergett. És ott volt még a tejes zacskó is mint vízzáró fólia…De személyes „kedvencük”, amikor több emelet darázsfészket szedtek ki az ablakcserekor, és sajnos nem volt üres. „A férjem nem is úszta meg csípés nélkül, szegénynek dagadt az arca a darazsaktól – és a légyirtótól, amit én fújtam rá.”
Volt itt részük a 4 év alatt bokaszalag szakadásban, köldöksérv műtétben, tetanuszban… Szóval mindenben, ami csak lehetett. Ilyenkor érezték: ha egy adott pontig eljutnak, jön a kötelező pihenő a következő fázis előtt.
Mivel a ház minden centiméterét érintette a felújítás, sokszor kellett új lendületet venni, sokszor kellett egymást támogatni, biztatni a másikat, mert azt tudták, hogy fel nem adhatják.
„Szakembert találni maga volt a csoda, és a napról napra változó árak sem segítették az előrejutásunkat, ezért “magad uram, ha szolgád nincs” elven a férjem és én vettük kezünkbe az irányítást. Csupán 2 szakember fordul meg itt, az egyik a gázszerelő, aki egy csövet hegesztett arrébb, a másik egy villanyszerelő, aki a villanyóráig rakta rendbe a vezetékeket. Minden más – a csatornázástól és a betonozástól a falak áthelyezésén át a festésig és a parkettázásig – a mi “bűnünk”.”
Még a covid alatt sok volt a szabadidejük a karantén miatt, így a 3 hétben megcsinálták a tervrajzot, összeállították a bevásárlólistát és kiszámolták a várható költségvetést (ami persze felfelé változott). Amikor pedig újra megnyitott az élet, belevágtak.
“Nincs kedvenc részünk, külön-külön is imádjuk a ház részletét, de egyben az összkép is a szívünk csücske. Nagyon sok idő, még több munka és pénz, végeláthatatlannak tűnő portenger után végre élvezhetjük a munkánk gyümölcsét. Soha nem felejtem el: először a fürdőszoba készült el. Olyan volt, mint a fejemben lévő kép: egy tiszta, békés kis oázis a káosz közepén. Könnyes szemmel csak annyit tudtam mondani a férjemnek: “olyan szép”.
Zárásként pedig útravalót is ad azoknak, aki hasonló fába vágják a fejszéjüket. “Nehéz és fárasztó, a napokat, heteket bedaráló időszak, de néha ki kell lépni, ott kell hagyni, és este 9-kor el kell menni kínait enni. Talán az tud igazán átlendíteni a nehéz időszakon, amikor a lelki szemeid előtt látod a porfelhőn át is, hogy mi vár rád, amikor készen lesz. Mert mindig jön valami.”
