Eszter ma már kislányával él a János-hegyen lévő lakásban
A döntéséhez szükséges motivációt egyrészt veleszületett állatszeretete, másrészt a hegyek iránt érzett olthatatlan vonzalma adta. Keresve is nehezen találunk olyan budapesti lakost, aki a kutyája és macskái jóllétét tartja szem előtt, amikor lakást szeretne vásárolni, de a fiatal nő nagyjából negyven budai ingatlant járt végig, mielőtt megtalálta a számukra igazit. Alapvetően fontos szempont volt a téglaépítésű ház, az azt körbevevő kert, a zajmentesség, a jó levegő, és a lejtős utcák ellenére elfogadható tömegközlekedés. Ezen felül lényeges kérdés volt a választásban, hogy az utcájuk végén található kis erdőben kellemes sétákat tehet a kutyájával, míg a macskák egy rövid palló segítségével könnyedén kijutnak a kertbe a magasföldszinti lakásból.
A nappali egyik fala természetes kőburkolatot kapott
Felismerni az igazit
Eszter már a lakásba belépve úgy érezte, hogy a falak elrendezése, a helyiségek mérete sokat ígér, de amint az erkélyről lepillantott a alatta elterülő, esti fényében tündöklő városra, amelyen – mint egy óriás terepasztalon – makettként díszlett a kivilágított Parlament, szinte azonnal döntött. Bár a lakás komoly felújítást igényelt, mégis türelmetlenül várta, hogy a munkálatok mihamarabb elkezdődhessenek. Azonban az adásvételi szerződés megkötése után a dolgok nem alakultak felhőtlenül. Eszter édesapja, aki ez alkalommal már harmadik gyermekének is biztosította az otthont, azt a feltételt szabta, hogy lánya szervezze meg a felújítási munkálatokat, és találja meg az ehhez szükséges szakembereket. Eszter azonban botladozva oldotta meg ezt a kihívást, amelynek következtében a 60 négyzetméteres lakásba csak másfél év múlva költözhetett be.
A kislány szobája
Megálmodni az otthont
A teljes felújítást és modernizálást egy belsőépítésszel való konzultáció előzte meg. Néhány falat bontottak, átépítettek, illetve a belső terek hangsúlya átrendeződött. Egylégterűvé vált a már harminc éve különálló fürdő és vécé, mert így kapott az újonnan született helyiség természetes fényt és szellőzést. A konyha és az étkező egybeolvadt, a nappali egyik fala pedig természetes kőburkolatot kapott. Sajnos az újraálmodás folyamatában nem vették számításba, hogy az amúgy is két oldalról a külvilággal közvetlenül érintkező lakás alatt fűtetlen pince található, emiatt telente süt a hideg a padló kőburkolata felől. A mai tapasztalatok szerint a padlófűtés helyesebb választás lett volna, nem csoda, hogy mára Eszter rövidtávú tervei között szerepel ennek megvalósítása. A beköltözés előtt a pontos helyismeret is hiányzott ahhoz, ami ma már nyilvánvaló: utcájuk a János-hegy egy délután már árnyékba boruló, szeles domboldalán helyezkedik el, ahol a hó és a fagy jóval tovább marad meg, mint a néhány száz méterrel lejjebb fekvő városban. Cserébe tavasztól őszig harapni lehet a friss levegőt, és reggelenként a csillapíthatatlan madárcsicsergés mellett szinte eltörpül a kert közelében elzakatoló fogaskerekű hangja.
A konyha az étkezővel
Megélni a pillanatokat
Habár Buda és Pest egyesítésekor senki sem gondolta volna, hogy az akkor még üdülőterületnek számító János-hegy és dombjai mára sűrűn belakottá válnak, a környék szerencsére megőrizte kisvárosi jellegét. Mindemellett magával hordozza a nagyvárosi lét összes szeretett és megszokott előnyét is. Az utca végén elérhető tömegközlekedési eszközökkel negyedórán belül bejutni a belvárosba, közel az élelmiszerbolt, a rendelő, az óvoda és az iskola, és számos sportolási és kulturális lehetőség megtalálható. Eszter ma már nemcsak az állataival, hanem a felcseperedő kislányával él itt, aki ugyanazt vallja, mint édesanyja: imádja a hegyvidéket és ha költöznie kéne, csak felfelé hurcolkodna! n
