Forrás: Getty

Vesszőkerítés – Mutatjuk, hogyan készítheted el magad

Olcsó, fenntartható és mutatós – ez bizony a vesszőkerítés. Ez az évszázadokkal ezelőtti kerítéskészítési metódust ismét egyre többen fedezik fel maguknak, hiszen a természetközeliség népszerűbb, mint valaha. Kíváncsi vagy, hogyan készítheted el otthon te magad? Mutatjuk is.

Így készül a vesszőkerítés – nagyapáink után szabadon.

Mi az a vesszőkerítés?

A vesszőkerítés neve igencsak árulkodó, hiszen szó szerint egy vesszőkből készített telekhatárolóról van szó. A klasszikus vesszőkerítés fűzfavesszőből készül, ám a szőlővessző vagy mogyoróvessző is jó alapanyag, mindkettő ugyanolyan jól működik. Fontos, hogy a vesszők tényleg hajlékonyak legyenek, az oszlopoknak pedig erős, kemény darabokból kell állniuk. Az alapanyagokat akár a kertből is összeszedhetjük a metszések során, vagy körbe kérdezhetjük környékbeli gazdaságokat, hogy náluk halmozódik-e fel felesleges vessző.

Olvasd el ezt is!Hortenzia gondozása – Így ápold, hogy gyönyörű virágokat hozzon

Mire jó a vesszőkerítés?

A DIY vesszőkerítés azért jó, mert olyanra alakíthatjuk ki, amilyenre csak szeretnénk. Lekeríthetjük vele a kiskertet, a kutya saját területét, vagy a gyerek elől a veszélyes helyeket. De használhatjuk takaróként is, például drótkerítés előtt, hogy ne lássanak be a kertünkbe.

Olvasd el ezt is!A legszebb évelő kerti virágok, melyek kezdő és profi kertészek udvarából sem hiányozhatnak

Hogyan kell vesszőkerítést készíteni?

A túl száraz és kemény vesszők eltörnek, ha megpróbálod kerítésbe fonni őket, ám van megoldás. A kiválasztott vesszőket 1-2 hétre vízbe szokták áztatni, hogy megpuhuljanak, és könnyen formázhatóvá váljanak.
A következő lépés az oszlopok rögzítése. Ehhez használhatunk alapzatot, ám kisebb vesszőkerítések esetében bőven elég, ha csak lefúrjuk az oszlopokat a földbe. Az oszlopokat egymástól egyenlő távolságra, kb. 20-40 cm-re tegyük le. A köztes távolság kimérésekor vegyük figyelembe a vesszők hosszúságát: a lényeg, hogy kényelmesen lehessen majd fonni őket, ne legyenek se túl messze, se túl közel egymáshoz.
Kezdjük el befonni a vesszőket a leszúrt oszlopok közé. Ne aggódj, ha kilóg egy-két vessző vége, később lesz lehetőség levágni. Az első oszlopnál a vessző végét érdemes visszahajtani, hogy mindegyik oszlopot azonosan fogják a vesszők. Soronként variáljuk, hogy az első oszlop előtt vagy mögött vezetjük el a vesszőt. Tehát például az első sor kezdődjön az oszlop előtt, a második sort pedig az oszlop mögül indítsuk.
Miután a végére értünk egy sornak, nyomjuk le egymáshoz a vesszőket, hogy szoros legyen. Ismételjük a lépéseket a kívánt magasság eléréséig.
A sorokat nem szabad az oszlopok tetejéig vezetni, a felső 5-10 centit hagyjuk szabadon.