„2019-ben fogalmazódott meg bennünk, hogy a Dunántúl dimbes-dombos táján szeretnénk élni. Vonzott minket a gyönyörű vidék, és a jó minőségű utak sem voltak mellekések, hiszen mindketten hobbi szinten országúti kerékpározunk. Tolna megyében több falut és házat is megnéztünk, de ez a nagyvejkei ház szerelem volt első látásra. Húsvéthétfőn jártunk itt először, és májusban meg is kötöttük a szerződést” – idézi fel a kezdeteket Edo.
Galéria / 7 kép
A terv egy olyan ingatlan megvásárlása volt, amiben (külön lakrészben) kialakítható egy vendégház is. Itt pedig minden adott volt hozzá. A telek 2 szintes, 2000 m2-es, a főépület a gazdasági részekkel (istálló, pajta, fatároló) együtt 44 méter hosszú. Erre merőlegesen egy hátsó kiülő pincékkel, egy garázs és egy présház is található. Az épület folyamatosan lakott volt, és a korábbi tulajdonosok is igyekeztek odafigyelni az állagmegőrzésre. Augusztusban vették át a kulcsokat, valamennyi bútort megkaptak a házzal együtt, melyek nagy részét fel is használták a későbbiekben.
„Nulladik lépésben a csapadékvíz elvezetését oldottuk meg. Több helyen ázott a ház, így ezt tartottuk a legsürgetőbb problémának. A renoválást pedig az istállóval kezdtük, ahova a leendő vendégapartmant álmodtuk meg.” Ez már korábban nappaliként funkcionált, le volt betonozva és kövezve, viszont a fal egyes részei salétromosok voltak a rengeteg ammóniától, amivel korábban a falak találkoztak. Szigetelésre nem volt lehetőség, így a falakat klímaglettel javították, majd az elképzelt látvány érdekében szeletelt vágott téglával borították, végül pedig fehérre festették. Itt a meszelést azóta is minden évben megismétlik. Közben gipszkarton falak segítségével kialakították a fürdőt és a konyharészt, ami mögött a kazánház helyezkedik el.
Galéria / 7 kép
A múlttal teli vendégház
„A fürdő kialakításánál ügyeltünk arra, hogy a tartóoszlop kívülre kerüljön, így látható maradjon, illetve a vasgerendát megtámasztó középső oszlopot meghagytuk eredeti állapotában A nyílászárókat már cserélte az előző tulajdonos, ezeket csak lefestettük egy semleges szürke színre, ami passzolt a kültéri és a beltéri környezethez is. A konyharész kialakításánál felhasználtuk a házzal együtt megörökölt satupadot. Kicseréltük az egyik fiók fogantyút, a lyukakat műgyantával tömítettük, a deszkákat összeragasztottuk, majd a felületet színtelen wax-szal zártuk. A fürdő tolóajtaját egy kedves barátunk készítette” – veszi sorba Edo, mennyi mindent megőriztek, illetve megmentettek a múlt emlékei közül. Az étkezőasztal szintén régi darab, csakúgy, mint a székek és a komód. Ez a ház egy újabb szép példa arra, hogy a modern bútorok és a régi darabok igenis jól megférnek egymás mellett. „2021-re készültünk el az istálló utolsó simításaival, tavasszal Nagyvejkére költöztünk, és ezen a nyáron meg is nyitotta a kapuit a Pedal Porta. Azóta a belső teret a dekorokkal és olyan darabokkal variáljuk, mint a fürdőszoba szőnyeg, a díszpárnák és a képek, hiszen ezek tudnak igazi játékosságot és karaktert adni neki.”
Galéria / 9 kép
Második felvonás: az otthonteremtés
Közben természetesen a nagy háznak is nekiálltak, hiszen nyitásra nekik ebbe kellett beköltöznünk. Bebizonyosodott, hogy az egész fapadlót cserélni kell, amire 2020-ban került sor. Egy csodaszép vörösfenyő hajópadló készült hagyományos eljárással. A régi homokot kb. 40 cm mélyen kihordták, új homokkal töltötték fel, a talpfák közé zúzottkő került, és erre jött a fapadló, melyet néhány hónap bejáratás után bio keményviasz olajjal kezeltek. A szegő azóta is várat magára, de Edoék már megtanulták, hogy egy ilyen ház soha nem készül el teljesen. „Ekkor tombolt épp a covid, a lezárások miatt az időnk nagy részét a faluban töltöttük, így sok mindennel tudtunk haladni. A falak belső javítása és lefestése is megtörtént, a belső nyílászárokról lekerült a sok-sok réteg zománcfesték. Annyira szép a faanyaguk, hogy azóta is gyönyörködünk bennük. Az előző tulajdonos által kicserélt ablakok cseresznye színét is fehérre alakítottuk. A konyhát és a fürdőt anyagi megfontolásból nem vertük szét, de csempefesték, illetve konyhabútorfesték segítségével a magunk ízlésére alakítottuk.”
Új külső
Berendezkedtek, és közben az apartman is egyre népszerűbb lett. A ház helyi védelem alatt áll, így lehetőségük volt pályázni külső felújítási munkákra. 2023-ban álltak neki, a tervezett felújításra 6 hónap állt rendelkezésre, ami azonban nagyon kevésnek tűnt. A pályázat miatt nagyon szoros korlátok közé voltak szorítva mind anyag-, mind pedig színfelhasználás terén, de sikerült olyan kompromisszumokat kötni, amivel teljes mértékben elégedettek. „Talán a legnagyobb feladat az volt, hogy megfelelő szakembert találjunk, aki hajlandó vályoggal tapasztani, mésszel festeni, a homlokzatot pedig mészhabarcs vakolattal kialakítani. Szerencsére asztalosunk volt, és a lélekajtó restaurálásra is megtaláltuk a megfelelő szakembert a közelben. A munkák áprilisban kezdődtek, amikor már a porta is újra kinyitott a téli szünet után, így folyamatosan bűvészkednünk kellett, hogy mindenki szépen elférjen egymás mellett, és a vendégek nyugalmas pihenése is megvalósulhasson, de ne fussunk ki a határidőkből se. A tornácon megmaradtak az eredeti cementlapok, ahogy az oszlopokhoz és a tornáckerítéshez sem nyúltunk hozzá, ezeknek a festése egy jövőbeli faladat, csakúgy, mint az eredeti kovácsoltvas utcai kerítés felújítása.”
Galéria / 7 kép
Tökéletlenül tökéletes
A vályogos csapat kijavította, betapasztotta a pajta és a fatároló belső falait, illetve az északi fal a tornác és a homlokzat is sorra került. Sajnos a minőség nem olyan lett, mint ahogy Edoék szerették volna, és néhány emberben hatalmasat csalódtak, de a kőművesük végül nagyon szép munkát végzett a homlokzaton és a tornácon egyaránt. Utóbbira végül egy előre kevert vályogvakolat került zárórétegként, és ez lett fehérre meszelve. A lélekajtó is visszakerült a helyére – épp határidőre. Közben készült az asztalos munka, a homlokzati zsalugáterek teljesen fel lettek újítva, a tornácajtók szerkezetileg meg lettek erősítve, és a legnagyobb falat, a pajtakapu is elkészült. „Talán minden közül ezt vártuk a legjobban, hiszen korábban csak a kiskapun tudtunk közlekedni, a bent lévő rengeteg lomot és szalmát nem tudtuk kivinni, és a pajta átalakításának sem tudtunk nekilátni. Az asztalosunk csodás munkát végzett, a pajtakapunak azóta is mindenki a csodájára jár. A két részből álló kapu teljesen eltolható lett, de a kisajtó is használható maradt” – emeli ki ezt a valóban kulcsrészt Edo.
Galéria / 9 kép
Télen szusszantak egy kicsit, majd februárban nekiláttak a pajtának: elhordták a 40 éves lucernát a szénapadlásról, majd miután kiürült a tér, elkezdték az előző évben tapasztott falak meszelését. Sajnos a tapasztás nem volt minőségi munka, és a csapat vezetője nem vállalta a hibákért a felelősséget, így a sok vékony repedés a mai napig megmutatkozik, viszont a 4 réteg mésznek hála a hófehér eredmény sokat korrigál ezen. Ahogy Edo fogalmaz: ezzel együtt tudnak most élni, és ha lesz lelkierejük, talán pár éven belül újratapasztják.
A padló kis részén téglaborítás volt, az udvarunkon nagyobb mennyiségű bontott tégla várt a sorsára, és a szomszédból is nagyon sokat kaptak ajándékba, így nekiálltak a padló kialakításának is. Abszolút laikusként csinálták, homokba fektették, szintben igazodva a meglévő részhez és a falakhoz. Április 20-a volt a maguknak szabott határidő, ugyanis ekkorra szerveztek egy gyalogtúrát a környező vidékre, és a porta volt a kiindulási és végpont is. Muszáj volt hát elkészülniük – és úgy is lett.
„Minden hibája ellenére nagyon büszkék vagyunk magunkra, hogy megcsináltuk. Különösen úgy, hogy a berendezés sem a pajtában, sem a többi házrészben nem okozott fejtörést, dekoratőrként és lakberendezőként az első perctől tudtam, hogy milyen látványt, hangulatot szeretnék kialakítani, és Gábor ebben abszolút partner volt. A már meglévő bútorokat használtuk, a lámpán és a fa asztalon kívül semmire nem költöttünk. A fogadtatás pedig nagyon jó volt, azóta már tartottunk itt szülinapi bulit, társasjáték partikat, hosszú baráti vacsorákat és natúrbor kóstolót is.”
Múltból a jövőbe
Rengeteg munka, még több fejlődés és a múlt tisztelete mellett Edoék még mindig tele vannak tervekkel. Amióta a ház a tulajdonukban van, az egyik pincét hűvös társalgóvá alakították át, és a kinti fedett étkező is elkészült. A présházhoz egyelőre nem nyúltak, de rengeteg még a tennivaló. „Számunkra a legfontosabb az értékmentés. Mindent próbálunk megjavítani, restaurál(tat)ni. Nem szerettünk volna egy 100 éves házra olyan modern dolgokat ráerőltetni, amiktől az elveszíti a jellegét. Szeretjük minden tökéletlenségével együtt – és várjuk a folytatást!”
A Pedál Porta hivatalos weboldala: pedalporta.hu
Kövessétek a porta életét a Facebookon és az Instagramon!
