Forrás: Getty
A pozsgás növények remek választások beltérre, azonban nehéz lehet eldönteni, milyen gyakran kell őket öntözni. A válasz a talajban és a növényben rejlik. A pozsgás növények tárolják a vízkészletüket, és ez a tulajdonság segít nyomon követni az igényeiket. Ez azt jelenti, hogy a szúrós kaktuszok, jáde növények, szanszeverirák, echeveriák és az aloe vera magukba szívják a vizet a leveleken keresztül, és addig hasznosítják, amíg újra vízhez nem jutnak.
Ezek a növények olyan területeken nőnek természetesen, ahol a záporokat meleg napsütést követi. Sok növénytulajdonos azonban ódzkodik attól, hogy a szobanövénye talaja majdnem csontszáraz legyen, ami túlöntözéshez vezethet – ez pedig a pozsgás növények túlélésének egyik legnagyobb akadálya. Ezért fontos tudni, hogyan kell gondozni a pozsgás növényeket.
Milyen gyakran kell öntözni a pozsgás növényeket?
Általános szabályként azt mondhatjuk, hogy két hetente érdemes ellenőrizni a növény talaját. Nem kell szigorú menetrend szerint figyelned a pozsgás növényeket, de érdemes emlékezni arra, hogy minden második héten ellenőrizd a talaj szárazságát. Az év különböző időszakaiban ez változhat attól függően, hogy beltéri vagy kültéri növényekről van szó
A legfontosabb, hogy a pozsgás növények szeretik az “áztatás és szárítás” módszert. Ez azt jelenti, hogy a talajt alaposan meg kell öntözni, majd teljesen hagyni kiszáradni, mielőtt újra öntöznél. Úgy ellenőrizheted a pozsgás növény földjét, hogy megérinted a felső réteget – egy öntözésre szoruló pozsgás növény talaja teljesen száraz kell, hogy legyen.
Egy másik módja annak, hogy megállapítsd, a növénynek szüksége van-e vízre, ha megnézed a leveleit. Ezek a növények természetesen tárolják a vizet a levelekben, ami dús és feszes megjelenést, valamint „puha” érzetet ad nekik. Ha a levelek hervadtnak és fakónak tűnnek, az azt jelenti, hogy a vízkészlet kifogyott, és pótlásra van szükség.
Hogyan öntözd a pozsgás növényeket?
Fontos, hogy megfelelő vízelvezetésű cserépben tartsd a pozsgás növényt, máskülönben hamar megsínyli, ha nem tesszük lehetővé a számára, hogy kiszáradjon a földje, hanem a víz megül rajta. Ügyelj arra, hogy a cserép alján legyen elegendő nyílás a víz elvezetéséhez.
Felülről történő öntözés
A pozsgás növényeket felülről is lehet öntözni némi odafigyeléssel. Használj olyan locsolókannát, amelynek kifolyója lehetővé teszi, hogy a víz közvetlenül a talaj felszínére érjen. Kerüld a levelek túlzott locsolását, mivel a víz megülhet a leveleken vagy a szorosan összefonódott rozetta hajtások között. Beltéri növények esetén ez gondot okozhat, mivel a leveleken maradó víz rothadást idézhet elő.
A kültéren elhelyezett pozsgás növények esetében nem kell annyira aggódni, ha víz kerül a levelekre, mivel a külső levegő gyorsabban kiszárítja azt.
Alulról történő öntözés
Az alulról történő öntözéshez szükséged lesz egy tál vízre. Helyezd a pozsgást egy sekély tálba, amelyben néhány centiméternyi víz van, és hagyj neki 10-15 percet, hogy felszívja a vizet. Ez a módszer arra ösztönzi a gyökereket, hogy lefelé nyúljanak a vízért, és elősegíti a növekedést.
Ez akkor is hasznos, ha azt tapasztalod, hogy a cserépben lévő talaj túl tömörödött. A tömörödött talaj ugyanis nem szívja fel jól a vizet felülről.
Vizes terápia
Egy népszerű módszer a pozsgás növények öntözésére a „vizes terápia”. Ez a folyamat azt jelenti, hogy a teljesen beültetett pozsgás növényt egy másik edény vízbe merítjük egy időre.
A növényt egy nála nagyobb edénybe helyezzük, majd annyi vizet öntünk mellé, hogy az teljesen ellepje. A növény apró légbuborékokat fog kibocsátani, amelyek feljönnek a vízfelszínre, és a leveleken gyűlnek össze. Ez körülbelül öt percig tart. Koppints egy pálcával a növény leveleire, hogy eltávolítsd az esetleges légbuborékokat, majd vedd ki a növényt a vízből.
Ezután helyezd a pozsgást egy jól szellőző helyre. Észre fogod venni, hogy a levelek megjelenése változik. Ahogy a növény hidratálódik, eltűnik a hervadtságuk, és egyre dúsabbá válnak.
Fontos: a vizes terápia nem egy rendszeres öntözési gyakorlat. Alkalmanként használható, elsősorban olyankor, amikor a növényeknek extra löketre van szükségük. Különösen nagy segítség olyan esetében is, amikor a növény súlyosan vízhiányos vagy kárt tett benne a nap. Ahogy azok a növények is profitálhatnak belőle, amelyek elhanyagoltak voltak, vagy hosszabb ideig voltak napfény nélkül – például szállítás közben egy dobozban.
