Utálsz lomtalanítani? Próbáld ki inkább a „feloldás” módszerét!

A legtöbben úgy tekintünk a lomtalanításra, mint egy soha véget nem érő feladatra – de mi lenne, ha nem így lenne? Olga Naiman, New York-i stylist, lakberendező és a hamarosan megjelenő Spatial Alchemy című könyv szerzője szerint létezik egy hatékonyabb módszer: ez pedig a „feloldás”. Ennek lényege, hogy megtaláljuk a „miért”-eket. Miért nem tudunk megválni bizonyos tárgyaktól? Miért okoznak bennünk ilyen erős érzelmeket?

„Ha egyszerűen csak lomtalanítunk, nem vizsgáljuk meg, miért ragaszkodunk bizonyos dolgokhoz, és miért alakítjuk úgy az otthonunkat, ahogy – így pedig nem jutunk el a valódi probléma gyökeréig” – mondja Naiman. „Ezzel szemben a feloldás nemcsak a teret tisztítja meg, hanem segít megérteni, hogy miért hagytuk felhalmozódni a dolgokat egyáltalán.”

Készen állsz egy mélyebb átalakulásra? Akkor nézzük, hogyan működik a feloldás!

Mi is az a feloldás?

„A feloldás azt jelenti, hogy elengedjük az elavult énképeket, a nem kívánt szokásokat és az alacsony önértékelést, hogy egy teljesebb, hitelesebb önmagunkká válhassunk” – magyarázza Naiman. „Ez a folyamat hasonlít a hernyó átalakulására, amikor feladja régi formáját, hogy pillangóvá válhasson. Maga a transzformáció szó is azt jelenti, hogy »túllépni a formán«.”

Amikor feloldunk, valójában azokat az identitásokat engedjük el, amelyek már nem tükröznek minket. Azt, aki valaha voltunk, de már nem vagyunk többé.

A rendetlenség nemcsak tárgyi kérdés – érzelmi rétegei is vannak. „Ahelyett, hogy pusztán megszabadulnánk dolgoktól, rétegről rétegre lebontjuk, hogyan kapcsolódnak az énképünkhöz, az értékrendünkhöz és a hitrendszerünkhöz” – mondja Naiman. Ha meg akarjuk szüntetni a rendetlenség kialakulásának szokását, először meg kell értenünk annak okait.

Hogyan kezdjünk hozzá?

Naiman néhány egyszerű lépésben foglalja össze a módszert:

1. lépés: Kezdjük a nyilvánvaló dolgokkal

Ha az otthonunk tele van papírhalmokkal, törött játékokkal és olyan ruhákkal, amelyeket már biztosan nem fogunk viselni, akkor itt az ideje, hogy először ezeket nézzük át. „Ennek a rétegnek a kezelése azonnali hatással van a testünkre és segít csökkenteni a túlterheltség érzését.”

2. lépés: Nézzük meg a „régi énünk” tárgyait

Vannak dolgok, amelyeket azért tartunk meg, mert egy korábbi életszakaszunkhoz kötődnek. „Bizonyos személyes tárgyak erősen ránk telepszenek, mert egy fontos időszakhoz kapcsolódnak – például a gyerekkorunkhoz vagy a szingli életünkhöz” – mondja Naiman.

Ha ezekhez ragaszkodunk, érdemes feltenni magunknak néhány kérdést:

• Ha most lehetőségem lenne, újra megvenném ezt a tárgyat?
• Ez a tárgy a mai életemben is hasznos vagy fontos?
• Egyáltalán emlékeztem rá, hogy birtoklom?

Naiman példaként egy asztalt említ, amelyet évekkel ezelőtt tervezett és azóta is őriz. Bár már nincs funkciója az otthonában, nehéz megválni tőle. „Ennek a véglegessége egyfajta gyászhoz hasonlítható” – mondja.

3. lépés: Az érzelmileg terhelt tárgyak

A legnehezebb dolog a holmijaink átválogatásában, hogy a legtöbb tárgy valamilyen érzelmi jelentőséggel bír. A családi örökségek, ajándékok és más továbbörökített tárgyak különösen ebbe a kategóriába esnek, és éppen ezért nehéz tőlük megválni.

„Érzelmi energiát vetítünk ezekre a dolgokra, és azt hisszük, hogy ha megszabadulunk tőlük, azzal elárulunk valakit, aki fontos számunkra” – mondja Naiman.

Érdemes feltennünk magunknak ezeket a kérdéseket:

• Használtam valaha ezt a tárgyat? Illik az otthonomba, jól érzem magam mellette?
• Lehet, hogy valaki más jobban hasznát venné?

„A szeretet valójában nem ezekben a tárgyakban létezik, hanem rajtuk kívül” – folytatja Naiman. „A feloldás lényege, hogy megvizsgáljuk, egy adott tárgy összhangban van-e a jövőbeli énképünkkel.”

4. lépés: Ideje búcsút mondani

„Az utolsó réteg, amelyet érdemes megvizsgálni, az a pazarlással kapcsolatos meggyőződésünk” – mondja Naiman. Azt javasolja, hogy készítsünk egy listát azokról a tárgyakról, amelyeket valóban szeretünk az otthonunkban.

Mekkora arányban szerepelnek ezen a listán olyan hétköznapi, praktikus dolgok – például tárolóbútorok vagy tisztítószerek –, amelyek valóban örömet okoznak nekünk? Ha sok olyan tárgyunk van, amit közömbösen szemlélünk, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy valóban szükségünk van-e rájuk. Olyan dolgokat tartsunk meg, amelyeket nemcsak a hasznosságuk miatt választottunk, hanem mert esztétikailag is örömet szereznek nekünk.