Pingálj szabadon!

A népi hímzéssel áll szoros kapcsolatban a pingálás, a helyi parasztházak virágmotívumokkal való festése-díszítése, amelyre Kalocsán és környékén szép példákat találni. A faldíszítéshez használt motívumkincs a faragott bútorok virágmintáiból táplálkozott, így az els? pingáló, azaz falfest? asszonyok azok közül kerültek ki, akik a parasztság számára készített bútorokra, asztallapokra, szekrényekre festettek mintákat.

Eleinte kevés színnel dekoráltak és egyszer?bb mintákat festettek

A kezdetek

Ha a kalocsai népm?vészet leg?sibb ágát szeretnénk meghatározni, a faragott bútorokig kell visszanyúlni, majd jött a fazekasság, ezt követte a pingálás, végül a hímzések. Utóbbi kett?re jellemz?, hogy eleinte kevés színnel dekoráltak, els?sorban a vörös és a kék színt alkalmazták és ezekkel is csak egyszer?bb mintákat festettek. A fehérre meszelt szoba fels? szegélyét színes, rendszerint kék sáv képezte, többszín? csíkokkal keretezve, tarka virágos indával, amolyan bord?r szerepet betöltve, míg a mennyezet egyszín?, sárga, világos vörös vagy kék festést kapott. A konyhában szintén tarkán virágoztatott sávok zárták le a fal fehér szakaszát, rendszerint az ablakok köze is pingálást kapott. A szobabeliekhez hasonló virágos fríz húzódott a ház külsején is, így a házba belép? a portát meglátva máris virágos jókedvre derült.

Hogyan terjedt?

A pingálás általánossá akkor vált, mikor a festékporokat a pénzben nem b?velked? parasztasszonyok meg tudták vásárolni. Az egyéb eszközök nem okoztak gondot. A motívumok disznóból húzott sörtéb?l vagy a tehén farkából levágott sz?rb?l készített ecsettel kerültek a falra. Ez utóbbi jószág nem csak a sörtéjével járult hozzá a pingálóm?vészethez, a festéket tej hozzáadásával keverték ki. Általában eltartott egy hétig, amíg szabad kézi festéssel elkészült az els? szoba és konyha. Az elérhet? árú kellékek miatt gyarapodtak a motívumok is: nem volt ritka a madárfigura, néha emberábrázolás, id?vel pedig menyasszony és v?legény képe is fel-felbukkan a kompozíciókban. A minták kiteljesedésével egy id?ben a színek is gazdagodtak, az asszonyok 20-30 színt is használtak a korábbi kett?-három helyett. A pingálás folyamatos kölcsönhatásban állt a híres kalocsai hímzéssel, átvéve annak kiszínesed? világát.

Kés?bb a pingálás is átvette a hímzések egyre kiszínesed? világát

A pingálás reneszánsza

A múlt század eleje hozott némi változást a pingálás m?vészetében. Megjelentek a sablonnal festett minták, elterjedésüket az els? világháború után bekövetkez? gazdasági válság gyorsította fel, amikor az embereknek nem volt pénze a kézi festés megfizetésére. A pingálást a hozzáért? asszonyok korábban napszámért és élelemért végezték. Az 1920-as, 1930-as években javulás mutatkozott a pingálás történetében. Ekkor ugyanis reneszánszát élte a népm?vészet, országszerte sorra fedezték fel a szebbnél szebb népviseleteket. A kalocsai alkotások a kereskedelem és az idegenforgalom fókuszába kerültek, a hagyomány és a tradíció felértékel?dött, ennek köszönhet?en a középületek falain is megjelent a pingálás.

Hanyatlás és az újkor

Népi pingálásunk második világháború utáni id?szaka már a hanyatlás szakasza. A hagyományos parasztházak egyre gyorsabban átépülnek, a lakások berendezése városias. Amennyire természetes volt száz évvel ezel?tt a pingálással díszített ház Kalocsán és környékén, ma annyira nincs igény rá. Persze kár temetni a pingálást. Az nem vész el, csak átalakul, a minták új hordozókra kerülnek, a ruhákon, porcelánedényeken, újabban pedig a járm?veken élnek tovább. n

A régi minták új, eddig elképzelhetetlen hordozókra kerülnek