„Amikor a gyermekeink kicsik voltak még (3 és 7 évesek), fejest ugrottunk a férjemmel egy dunakanyari telekbe. Éreztük, hogy kell a kikapcsolódás akkor is, ha nincs lehetőségünk egy külföldi nyaralásra. 2007-ben tehát vásároltunk (hitellel) egy külterületi ingatlant a Vác-Körtvélyes hegyoldalban, ahol a lépcsőzetesen emelkedő elhanyagolt telek tetején egy picike könnyűszerkezetes házikó is volt” – idézi fel a kezdeteket Ági (aki egyébként skandináv stílusú figurákat varr, és olykor tart jó hangulatú workshopokat is.)
Tudni kell továbblépni
13 év alatt nagyon sok munkával vált ez a telek földi paradicsommá a számukra, de a ház továbbra is nehezen volt megközelíthető, továbbra sem volt télen lakható (nem volt lehetőségük tovább építeni vagy téliesíteni). Megközelíteni is csak autóval volt lehetséges, és messze esett igazából mindentől és mindenkitől a hely. Ahogy Ági fogalmaz, vágytak egy kis nyüzsgésre, hogy lehessen nagyokat sétálni, és hogy ne nyikorogjon az egész ház, ha lépnek egyet. Összességében szerettek volna egy másik perspektívát nyújtó helyet, ahová idővel ki is költözhetnek. A gyermekek felnőttek, és sajnos idejekorán a nagyszülők is elmentek, így végül nekiindultak egy másik útnak. „Sok barátunk nem teljesen értette, hogy miért hagytuk ott a váci „csoda” telkünket és a dunakanyari panorámát, és mentünk messzebb. Aztán mikor eljönnek hozzánk Kemencére, már senki nem kérdez többet… De persze az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy ennek a teleknek az eladásából meg tudtuk venni a másik ingatlant úgy, hogy még a felújításra is futotta.”
„Kis túlzással az egész felnőtt életünk azzal telt, hogy parasztházakat, kőházakat nézünk, ötletelünk, járjuk a Cserhát völgyeit, a Börzsöny falvait, és kerestük, hogy hol tudnánk elképzelni az életünket. Mígnem az interneten beleakadtunk Kemence településébe és ott egy házba. Elmentünk megkeresni… És akkor ott valami történt… Sétáltunk egyet a faluban, és akkor Zsolttal, a férjem együtt éreztük, hogy megérkeztünk.” Noha az a ház nem lett Ágiéké, ezt utólag nem bánják, mert egészen kicsi telek tartozott hozzá. Folytatódott hát a keresgélés – de már célzottan a környéken. Az egyetlen, számukra megfizethető kemencei ingatlan azonban elsőre – több éve húzódó jogi viták miatt – elérhetetlennek tűnt. Váratlan módon viszont a jogi akadályok elgördültek, így Ágiék mehettek megnézni a házat. „Megláttuk, megszerettük, és körülbelül 10 perc után kezet is ráztunk, és elindult életünk hatalmas kalandja a házzal, a közösséggel és mindennel, ami azzal jár, hogy ott vagy, új vagy, mindenki ismer mindenkit – ami hol áldás, hol nem annyira.”
2020. október végén kapták kézhez a kulcsokat, a felújításnak pedig azonnal neki kellett látni, mert a házban nem volt víz. A néni, aki korábban ott lakott, a telken álló kutat használta mindenre – így legalább az használható állapotban volt.
Galéria / 11 kép
A ház kb. 75-80 nm – tehát nem számít „nagy kockának” –, 1949-es építésű, vegyes falazatú (60-70 cm-es fallal). Nem volt benne sem konyha, sem fürdőszoba, csak a tipikus két ablakos-két nagyszobás, elől beépített kis előszobával, egy amolyan kis nappali helyiséggel (ahol volt egy sparhelt és egy ágy) és egy kamrával. Ebből kellet valami igazán élhető, hosszútávon is jól működő, jól fűthető életteret kihozni – mindezt úgy, hogy meg akarták tartani a ház jellegét. Mindkettőjük nagyszülei kádár-kockában éltek, és Ági is és Zsolt is imádta azoknak a házaknak a hangulatát, ezért szerették volna a saját ízlésünk, a modern megoldások és a hagyományos kockaház elegyét megteremteni.
Az igazi
„Ami az ingatlan első megtekintése során teljesen váratlanul ért minket, hogy volt még egy kőház a telken (ököristálló), 5-6 db fából épült „ez-az” (utólag ezek elbontásából nyertünk rengeteg régi hangulatú faanyagot az újabb építésekhez), egy pince és egy hatalmas, elhanyagolt szőlős-gyümölcsös. Semmilyen fotón nem voltak ezek rajta és a rettenetesen elhanyagolt kert miatt nem is látszottak.”
Látva a rengeteg alapanyagot, Zsolt azt mondta: minden ott van a telken belül, semmilyen építőanyagot nem kell venniük, ezekből ő megoldja, amit csak lehet. Az évek pedig őt igazolták.
„A házunk felújítása rettenetesen alacsony költségvetésből indult és haladt. Volt benne megalkuvás is, mert szorított az idő (jöttek a fagyok), és persze az árak is (például a burkolóanyagoké). Mindig az ízlésünknek és a kényelmünknek megfelelő, de a legalacsonyabb költséggel kihozható dologban gondolkodtunk. Ahogy a váci telken, itt is mindent mi csináltunk a férjemmel. Később aztán, amikor a gyerekek nagyobbak lettek, ők voltak a segítség. Tehát családilag, lépésről lépésre haladva építettük, újítottuk, bontottuk, fúrtuk-faragtuk a házat. Nincs építési vállalkozó, nincs kertész. A szabadidőnk minden percét és energiáját ebbe tesszük bele. Örömmel és feltöltődve általa a hétköznapokra.”
Galéria / 29 kép
Lépésről lépésre
Noha korántsem értek még a végére, számtalan dolog van, ami már elkészült:
- A kamrából leválasztották a fürdőt
- A nappali „pihenőt” és előszobát egybenyitották
- A vízhálózatot kiépítették, behelyezték a szennyvíztartályt, továbbá a konyhai és a fürdőszobai vízcsapok is a helyükre kerültek
- Elkészült a fürdőszoba
- A ház oldalához épített, kissé szedett-vedett nyári-konyha és (több tonna sittel, szeméttel teli) tároló megújításába is belekezdtek, mert tudták, hogy nyáron már jó lenne ott „üldögélni”, ha más nem, a romokon
- A konyhában a régi cementlapot megtartották, a helyiség egyik frontján téglaszeletes falat emeltek a fal teljes terjedelmében – ez Ági egyik személyes kedvence a házban, a fiával közösen rakták
- A szobákban maradt az enyves festés
- A fűtés megoldására a norvég-magyar fűtési megoldást választották, azaz beszereztek egy Jotul-kályhát, amit a norvég NOBO cég elektromos fűtőpaneljeivel egészítenek ki, ha szükséges.
- A középen „egykéményes” kocka előnye, hogy ez a kályha minden helyiséget jól fel tud fűteni. A cég javaslatára lyukat vágtak a szomszédos helyiségek felé a falakba (alul és felül). A kályha egyszerű fizikai törvények alapján alul hideg levegőt szív, felül meleget tol át. Erre még azzal segítettek rá, hogy Zsolt épített egy kandalló-zugot (gyakorlatilag egy kürtőt), ahol a meleg koncentrálódik, és át tud jutni a szomszédos terekbe.
- A ház vegyes falazatú, terméskövekből és téglából áll, kb. 60 cm szélességben – ezért Ágiék nem szerették volna szigetelni. Ez egy lélegző ház, nagyon jó hőtartó képességgel, úgy gondolták, vétek lenne ehhez hozzányúlni. Zsolt a fal külső részén hagyott egy csíkot (ő maga verte le ott a vakolatot), hogy prezentálják, miből áll a ház. Lefestette vízüveggel, kapott keretet és külön megvilágítást is. Többen a faluban ezen a falon mutatják be, mit is nevezünk „vegyes” falazatnak a kádár-kockákon.
- 2021-ben nekiálltak a tető lecserélésének. Mivel bitumenes hullámlemez volt rajta, rogyadozó állapotban, ezt mindenképpen le kellett cserélni, de mivel nem volt keretük sem új ácsolatra, sem cserepes tetőre, könnyű szerkezetben kellett gondolkodniuk. Maradt a lemeztető. Ennek az is előnye volt, hogy megrendelés után, gyors kiszállítással és gyakorlatilag 5 teljes nap alatt megvalósítható a tetőcsere. Természetesen ezt is saját kezűleg oldották meg.
- A nyári konyhát szépen kipucolták, falakat bontottak, az udvar egyik zugában talált több mázsa cementlapot felhasználva leburkolták. Igazán rusztikus lett.
- Később is folyamatosan fejlesztették a házat, ahogy idejük és pénzük engedte. Vettek például használt, de nagy méretű ablakokat – mert a sok pici ablakkal övezett előszoba gyakorlatilag papírvékonyságú falakból és ablakok sokaságából állt. Rendkívül romantikus kis helyiség volt, de ezért „cserébe” az udvart fűtötték, így muszáj volt erre megoldást találni. Végül ez lett az egyetlen nyílászáró-csere. A többi helyiségben nem látták értelmét. Persze fatapasszal ki kellett itt-ott javítani a régi táblákat, és át is festették már, de egyszerűen annyira jó szellőzést adnak a háznak, hogy ezt nem akarták elengedni.
- A kertet is lépésről lépésre haladva, kisebb területekre bontva tették rendbe, mert egyben látva az egészet és annak hiányosságait, elég lehangoló volt. Úgy döntöttek Ágiék, mindig egy kicsi részlettel haladnak inkább, abban gyönyörködnek, aztán egyszer csak kész lesznek vele.
- Az egyik szobában a hajópadlót ki kellett cserélni, mert az is rossz állapotban volt. A felszedett régi kőrisfa padlózat darabjaival viszont sikerült az ököristálló (ami éppen most alakul át vendégházzá) nem létező homlokzatát pótolni, és igazán rusztikusan helyrehozni.
Galéria / 47 kép
Otthon, édes otthon
„Kemence lakossága nem túl nagy, de kedvességre, befogadásra találtunk itt. Kézművesként is jelen vagyok az online térben és fizikailag is (például workshopokat tartok). Idén is – immáron negyedik alkalommal – megtartjuk a VARRÓS PIKNIK-et, ami egy teljesen ingyenes közösségi program. Ilyenkor bekészítek egy nagy adag gofrinak való tésztát, a férjem megsüti ott helyben, és jókat beszélgetünk, varrogatunk közben. Hiszek a közösség kohéziós erejében, és ezt itt is sokszor látom. Természetesen itt sem minden fenékig tejfel, de legalább mindenki igyekszik a portáját, a környezetét szépen tartani – és próbál nem bántani másokat. Szerintem ez egy nagyon fontos dolog.
A Börzsöny felső részén vagyunk, hatalmas hegyek között, nagy völgyekkel. Patakok, hidak szelik át a falut – békesség és nyugalom van itt, mégis megtaláltuk a magunk társaságát. Rengeteg emberi „kincs” bújik meg itt elrejtve.
