“A kádár-kockánk kulcsait a covid járvány kitörése előtt pár héttel kaptuk meg. Az eredeti tervünk az volt, hogy majd Budapestről, a munkánk mellett ingázva, szépen lassan, saját kezűleg felújítjuk a Győr közeli házunkat. Az élet persze máshogy rendezte.
Jött a covid első hulláma, a munkánk határozatlan ideig szünetelt, egyszerre fizettünk hitelt és albérletet a fővárosban. Tehát gyorsan kellett döntenünk: pár hét alatt felszámoltunk az életünket, és költöztünk Győrbe, egyelőre egy átmenetileg üresen maradt lakásba. Így kezdődött meg a bontás a kockaházunkban.
Vissza az alapokhoz
A rombolást hosszan tartó tervezés előzte meg, amiért én feleltem. Egy ingyenes 3D tervezőprogramot használtam. A tervezés és megvalósítás, a kreatív megoldások, az értékmentés és alapvetően a „tegyünk csodát minimális eszközökkel” attitűd eddig is része volt az életünknek, hisz mind a ketten – a férjem, Laci és én is – kreatív területről érkeztünk. Laci asztalos és kosárfonó, én kiegészítő- és textiltervező vagyok. Sokáig a filmipar berendezés részlegén dolgoztunk, így adta magát, hogy a saját otthonunkat is mi álmodjuk és valósítsuk meg.
A bontást Laci és a családtagjaink végezték, mivel én akkor már a kisfiúnkat vártam. Lényegében csak a főfalak maradtak meg. Az 1964-es építésű kádár-kockánkban nagyrészt az eredeti állapotok uralkodtak. Régi cserepes tető, kohósalakos padlástér, döngölt föld a faparketta alatt, műanyag lambéria a falakon, huzatos nyílászárók és szűk, sötét, labirintus szerű belső terek.
A helyiségek újragondolása után kb. 91 nm a lakóterünk. A régi nyárikonyha most leginkább raktár, később az én műhelyem lesz. Nincs sok szobánk, se hatalmas nappalink. Praktikus, élhető terek kialakítására törekedtünk, ahol mindennek jut, ha nem is nagy, de elegendő hely. Nem tervezünk a házhoz sem hozzá-, sem ráépíteni lakótér növelésének céljából, de a közeljövőben szeretnénk műhelyt építeni Lacinak a régi disznóól helyére. Az elgondolásnak, miszerint mindent magunk csinálunk, nagy részben anyagi oka is volt, hisz a munkadíjakon tudtunk a legtöbbet spórolni.
Rengeteg mindent vettünk meg a munkálatok elején – mint például gipszkartont, nyílászárókat, grafitos szigetelést, kőzetgyapotot, tetőcserepet –, amiket nagyon sokáig kellett kerülgetni, folyamatosan egyik helyről a másikra tenni, de végül az idő minket – leginkább Lacit – igazolt. Jött a covid sokadik hulláma, majd a háború, és az építőanyagok árai az egekbe szöktek. Már nem tudtuk volna a felét sem finanszírozni.
Együtt könnyebb
A családi bontás és sittlapátolás után ki kellett alakítani a megfelelő rétegrendet az aljzaton. A betonozást Laci egy most már barát kőművessel végezte. A két ezermester között olyan jól működött az összhang, hogy sokszor dolgoznak együtt azóta is. A munka közben Laci folyamatosan képezte magát különböző internetes fórumokon és szakkönyvekből, hogy mit hogyan is kellene jól kivitelezni. Olyannyira jól sikerült, hogy ő szigetelte le az aljzatot, cserélt héjazatot a tetőn, szigetelte és színezte a házat, váltott ki főfalat áthidaló gerendával, vakolta a falakat, burkolt a már említett baráttal; építette be az összes nyílászárót, emelt gipszkartonfalakat, véste elő a falat a villanyvezetékeknek és még hosszasan sorolhatnám.
Az építő munkánk közt mindig aktívan részt vettek a családtagok, néha még az ő barátaik is. Kalákában épült a ház, és úgy is újult meg sok része. Külső szakmai segítséget a fűtés és a vízvezetékek kiépítésére, valamint a villanyvezetékek bekötésére vettünk igénybe.
Kihívások és kompromisszumok
A fűtés okozta a legnagyobb fejtörést. Rengeteg variációt vettünk sorra, és kértünk róla árajánlatot. Végül a légcsatornázható klíma mellett döntöttünk, mivel valami előre mutatót szerettünk volna, és a gázt amúgy is megszüntettük. Bár a padlófűtés nekem személy szerint továbbra is hiányzik, az mindenképp a választott fűtés mellett szól, hogy még nem volt penészünk, ami miatt mi is aggódtunk, hisz mégis csak egy régi épületről van szó, amit minden irányból „becsomagoltunk”.
A fűtés „lelke”, egy hatalmas doboz és az abból szerteágazó csövek a padlástérben mennek, ahogy a villanyvezetékek is. Így nem kis kihívás elé állított minket a terep, hogyan is szigeteljük le a födémet. Szinte lehetetlen mindenhez hozzáférni. Ezt ma már biztos, hogy másként csinálnánk, és inkább gyűjtenénk még egy járható szigetelt felülethez, amivel nem nekünk kell kínlódnunk. Minden egyes projektet, legyen az kültéri vagy beltéri, egy kis kutatás előz meg: mi az, amit látni szeretnénk, milyen funkciót kell ellátnia, milyen feltételeknek kell megfelelnie, mily módon megvalósítható, az anyagokat honnan szerezhetjük be a legköltséghatékonyabban, és mi magunk meg tudjuk-e csinálni. Közben folyamatosan újra tárgyaljuk a kérdéseket és ötletelünk, mire eljutunk a végeredményig.
Szerencsére a férjemmel nagyon hasonló az ízlésvilágunk és az értékrendünk, így előbb vagy utóbb mindig megvan a közös nevező. Persze nekünk is kell kompromisszumokat kötni anyagi megfontolásból. Ilyen volt például, hogy grafitos polisztirol táblák kerültek a házra homlokzati szigetelésként és polikarbonáttal fedjük a teraszt, pedig a természetes anyagokat preferáljuk.
Természetesen egyedi
Már a házkereséskor tudtuk, hogy mindenképpen olyan „alapanyag” kell, amiből megvalósítható a vágyott vidéki ház életérzés. Így nem volt kérdés, hogy szeretnénk megtartani a kádár-kockánk eredeti jellegét. A korszerű, mégis klasszikus vonalat képviseljük. Szeretjük a természetes anyagokat, az egyedi kézműves megoldásokat. Alig van újonnan vásárolt bútorunk, azok is még az „előző” életünkből. Az adok-veszek oldalakon kutatom fel a használt, sokszor valóban régi bútorainkat, amiket kezelésbe veszünk. Ez nyilván több energia, mintha készen vásárolnánk valamit, de véleményünk szerint megéri, mert ez minden esetben egyedi darab lesz, és talán jobban is értékeljük, hisz rengeteg munkánk áll benne. Kizárólag tömörfa bútoraink vannak, a konyhánk is abból fog készülni. Laci felel a szerkezetért, én a felületkezelésért. Az adok-veszek oldalakon talált kincsekkel rengeteget spóroltunk. Így leltünk például jó minőségű építkezésből megmaradt padlólapra vagy éppen tömör mészkő mosogatóra is jelképes összegért.
Munka, munka, munka
Négy éve lett miénk a ház, és idén tavasszal lesz, hogy két éve lakunk itt, de még mindig rengeteg munka áll előttünk. Megannyi dolog vár festésre, hiányoznak a szegőlécek, ajtókeretek, lábazati- és teraszburkolatok, bontásra várnak csúf melléképületek, sok az eltakarítani való lom a kertben, nincs még konyhánk, a berendezés is nagyon messze van a késztől. De azt gondoljuk, hogy hatalmas utat tettünk meg a sötét zegzugos kockaháztól egy lakható és szerethető otthonig.
A saját erős felújítóknak valószínűleg nem kell bemutatnunk, hogy sokszor milyen emberfeletti erőre volt szükségünk ahhoz, hogy tovább csináljuk, de jó érzés látnunk a már valóban látványos változást, és büszkék vagyunk arra, amit létrehoztunk.”
Galéria / 32 kép
Ahogy Réka is fogalmazott: a felújításuk még messze nem ért véget. Történetüket követhetitek az Instagramon!
