Az ígéret
„Valamikor 2013-ban kezdődött minden, amikor átutazóban voltam a nagyszüleim falujában. A nagymamám 5 éve hagyott itt minket, a papa pedig már nagyon régen. Átvillant a fejemen egy gondolat, hogy megnézem a házukat, mert olyan régen nem jártam ott. A ház akkor már 9 éve elhagyatott volt. Letértem a főútról a kis utcába. Megálltam a ház előtt, és sírva fakadtam. Egy pillanatra visszautaztam a gyermekkoromba. Ez volt a gyermekkori „bázisom”. Itt töltöttem minden nyári és téli szünetet. Ott a szoba ablaka, ott a nappali… Az ablakok, a ház „lelkei” szomorúan néztek rám. Mintha az egész ház azt suttogta volna: „Nem bírom tovább, ments meg…” A kis házikó, mely régen szeretetet és a családi fészek melegségét sugározta, a saját terhe alatt roskadozott, a tető megrogyott, a főfal dőlt kifelé. Nem is tudom, mi tartotta vissza. A házat pedig vadrózsák ölelték körbe, alig lehet bemenni. Valahogy így kezdődött Csipkerózsika kastélyának megmentése. Annyi különbséggel, hogy a csinos herceg én voltam, az egyik lányunoka” – idézi fel a mesébe illő felújítás meseszerű kezdeteit Simone.
2014-ben aztán megörökölte a házat – két feltétellel. Az egyik az volt, hogy megmenti, a másik pedig, hogy soha nem adja el. Simone mindkettőt vállalta, és nekilátott a felújításnak.
A KIINDULÓ ÁLLAPOT
Galéria / 5 kép
Előbb rombolni kell…
Először felkérte egy statikust, hogy vizsgálja meg az egész házat, hiszen az egyik főfal már dőlt kifelé. Noha édesapja régen azt tanácsolta neki, hogy dózerolja le, és építsen a helyére újat, ő szeretett volna minél többet megőrizni az eredeti formájából. Erre pedig volt bőven oka. „A házat a nagypapám építette saját kezűleg. Hogy jövök én ahhoz, hogy az ő munkájának eredményét csak úgy megsemmisítem? A ház nagy része ráadásul vályogból készült, ami szigetelés szempontból a legjobb. A tetőszerkezet olyan minőségű fából volt, hogy egyetlen szú sem „mert” beleköltözni. Gyönyörű, eredeti gerendás plafonjai voltak. Számomra ezek voltak a legfontosabb szempontok. És igazam is lett, mert a statikus is megerősítette, hogy minden menthető.”
A ROMBOLÁS
Galéria / 5 kép
Tehát nekivágott. Az első lépés a lomtalanítás volt, az egész ház és a padlás kipakolása. Többhetes munka volt, hiszen a házban még ott volt a teljes berendezés. Mint a Csipkerózsika kastélyában, minden ott maradt (ruhák, személyes tárgyak…), mintha a lakók „csak elaludtak” volna. Az egész persze sok-sok pókhálóval, penésszel, sárral fedve.
Ezt követte a fő tartófal megmentése (egyrészt egy teljes alábetonozás, másrészt a fal rögzítése a kéményhez), majd a hiányzó külső részek pótlása. Ezután jött a tetőjavítás, mondván: mielőtt bármit megjavítanak a házban, legyen fölötte egy jó tető, ami megvédi. A tetőszerkezet összességében rendben volt, csak a tetőléceket kellet kicserélni és leszigetelni. A régi, megmentett cserepek a ház hátsó részére kerültek vissza, a többi részre új cserép került.
A következő feladat néhány elválasztó fal elbontása volt (a régi fürdőszobáé, amiből folyosó lett, és a nappali és szoba közti falé), a régi csempék, vakolatok, plafonok leszedése, illetve lebontása. A szobákban az eredeti plafon gerendás volt, és régen leburkolták. A többi helyiségben (a folyosókon, a kamrában) nyers gerendák voltak lefedve.
A bontási munkák aztán a padlóval folytatódtak. Szinte mindenhol régi fa padló volt, ami alatt sima föld volt. A padló szét volt rohadva az árvíztől és patkányoktól. Viszont ennél a megoldásnál a ház „lélegzett” – később még visszatérünk rá, miért volt fontos ez. A bontási munkák utolsó fázisa pedig a közműhálózat kibontása volt.
“Akárhogy is számoltam, a lakható részben volt egy szoba, egy nappali és a konyha. Szükség volt még egy szobára. Gondolkodtam, hogy ezt hogyan tudom megvalósítani. A jelenlegi szobákat nem láttam célszerűnek elválasztani, túl kicsik lettek volna. Volt viszont egy régi istálló. Arra jutottam, hogy ha kibontjuk az eredeti fürdőszoba falát, akkor azzal nyerhetek pont egy ajtónyi átjárót az istállóba. Ennek a helyiségnek egy nagy előnye és nagyon sok hátránya volt. Egy kis képzelőerővel gyönyörű kőfalakat láttam benne. A kőfalak viszont nagyon szennyezzetek voltak, hiányos fugákkal, a gerendás plafon teljesen szét volt rohadva, a padló csak sima, állati ürülékkel szennyezett föld volt, nem volt ablak, csak egy kicsi, ahol a tyúkok szoktak ülni, és egy ajtó kifelé, az udvarra, a vályog elválasztó falakat pedig szétrágták a patkányok, így menthetetlennek tűntek… Egyeztettünk a kőművessel, és arra jutottunk, hogy a helyiséget nagy munkával ki lehet tisztítani. Ehhez ki kellett szedni 1-1,5 méter mélyen a szennyezett földet és újra kellett tölteni, le kellett tisztítani a kőfalat, ki kellett fugázni, illetve inkább lefedni gipszkartonnal, kellett új plafon, és az ajtó helyett új ablak. Le kellett továbbá bontani a régi elválasztó falakat, és a helyükre újakat kellett építeni. Egy dologhoz ragaszkodtam: a kőfal megmentéséhez.”
AZ ISTÁLLÓ
Galéria / 2 kép
…hogy (sz)építeni tudjunk
Jöhetett aztán az építkezés időszaka. Mivel Simonénak nem volt tervezője, egyedül tervezett meg mindent. Már az első lépések előtt pontosan tudnia kellett, hogy mi hová fog kerülni (a villanykapcsolók, a vízvezetékek, a csapok), milyen lesz a konyhabútor, a fürdőszoba bútor.
Minden felújítás neuralgikus pontja a szigetelés, éppen ezért Simone egy fontos tanácsot oszt meg velük ezzel kapcsolatban. Ahogyan már említettük, a régi háznak volt egy természetes lélegzése. Mivel minden padló le lett szigetelve, új ablakok és ajtók kerültek be, a lélegzés megszűnt, és minden nedvesség, ami előtte eloszlott a ház különböző pontjai között, elkezdett a falakban koncentrálódni. Míg előtte csak 2 helyen volt nedves a fal, ezután az összes fal kb. 1,5 m magasságban vizes lett. „Nagyon sok helyen nézegettem megoldásokat, amíg megtaláltam egy olyan társaságot, akik falalávágást végeznek, és szigetelést raknak be. De míg egy sima téglafal alávágást „fillérekért” vállaltak – aláfűrészeli, berakják a szigetelést és bepucolják –, nálam sokkal bonyolultabb volt a helyzet. 40 cm magasságban ugyanis szikla volt a falakban, amit szinte lehetetlen fűrészelni. Emlékszek rá, hogy kint -10° volt, és a kőművesek, bentről 1 méterenként szedték ki a szikladarabokat (pajszerrel), berakták a szigetelést, és visszafalazták téglával – végig az egész házban, a tartó falaknál és elválasztó falaknál. Nagyon nehéz és kemény munka volt, így nagyon megemelte a költséget, de megérte, és ezt a megoldást nagyon javaslom. A víz mindig aluról felfelé szívódik fel, szóval csak „átvágni” lehet az útját. Ez egy életre szóló megoldás.”
Galéria / 2 kép
És még egy fontos tapasztalat Simonétól: mivel – pont a szigetelési tulajdonságai miatt – megtartotta a vályogfalakat, egy speciálisan vályogfalra való vakolatot választott, ami továbbra is biztosítja a falak lélegzését. Egyetlen hátránya, hogy nem szabad, hogy nagyobb mennyiségű víz érje. Amúgy gyönyörűen lehet vele dolgozni, és rusztikus felület ad a falaknak.
Galéria / 6 kép
Régről és távolról
„A belső rész kialakítást én álmodtam meg. Megegyeztem magammal, hogy nincs semmi kompromisszum, és ebben a házban minden álmomat meg fogom valósítani – még ha így tovább is tart. A ház belsejében igyekeztem megtartani a régit (ablakok formája, gerendás plafon, falak, régi polcok a spájzban, ajtók, még a csirkék ablaka is megmaradt a régi istállóban kialakított szobában). Megőriztem a vidéki stílust a színekben, a bútorokban. Mindent, ami csak menthetőnek tűnt, megtartani és felújítani. A beltéri ajtók például több mint 80 évesek. Mivel pedig sokat utazom, a különböző országok stílusait is becsempéztem a házba. Így fürdőszobában a csempe kézzel festet, Törökországból származik. Az egyik barátom minden utazás alakalmával 10 darabonként hozta őket haza nekem bőröndben. A fürdő és a folyosó padlójára marokkói, kézzel készült járólap került, míg vannak kínai kárpitok a házban.”
A bútorok 90 százalékét a ház felújítás alatt vásárolta Simone felújítandó állapotban, és saját kezűleg renoválta őket. Ebben a házban tehát a szíve-lelke benne van, és rengeteget dolgozott érte, benne, vele.
„Ha azt kérdezné valaki, hogy máshogyan csinálnám-e, azt válaszolom, hogy nem. Úgy érzem, hogy minden, amit sok segítséggel megtettem, egy álom megvalósulásához vezetett – kompromisszumok nélkül. A papa és a mama büszkén néznek le rám odafentről, amiért megtartottam az ígéretem. Megmentettem a nagyapám kétkezi munkáját, amit az én generációmnak is szánt.”
ILYEN LETT – ILYEN VOLT
A RÉGI ISTÁLLÓ
Galéria / 6 kép
A SZOBA
Galéria / 5 kép
A KONYHA-ÉTKEZŐ-NAPPALI HÁRMASA
Galéria / 13 kép
A FÜRDŐSZOBA
Galéria / 5 kép
A FOLYOSÓ
Galéria / 5 kép
A most bemutatott L-alakú, közel 100 nm-es házrész felújítása 5 évig tartott. 5 évnyi kemény munka, türelem – és egy állom megvalósítás. De maradjatok velünk, mert a ház történetének bemutatása hamarosan folytatódik.
