Több mint harminc éve, hogy a Körös partját választják pihenésül házigazdáink. Erős kötődésük András diákéveihez kötődik, hiszen Szarvasra járt főiskolára. Később szerelmével, Klárival, majd a gyerekeikkel is szívesen jártak vissza a festői szépségű holtághoz Budapestről.
ÁLOMBÓL VALÓSÁG
Hosszú évekig házat béreltek nyári szabadságuk idejére, mindvégig arról álmodozva, hogy egyszer talán nekik is lesz egy vízparti nyaralójuk. Leendő házukról nagyon határozott elképzelésük volt. Dublini utazásuk során beleszerettek a vörös téglás épületekbe. Mindvégig arról ábrándoztak, ha egyszer sikerülne megszerezni egy vízparti telket, biztosan megépítenék itt saját ír-angol házukat. Sok év elteltével sikerült egy dupla vízparti telket megvásárolniuk, ami annyit jelent, hogy nem 7, hanem 14 méter széles a terület. Az elhagyatott telken egy parányi fürdőház állt, amelyet sűrűn benőtt a vadszőlő. Amikor kihámozták a levelek alól, egy vörös téglás, díszes faverandás házikót találtak alatta. Innen pedig egyértelmű volt számukra, hogy szabad az út elképzelésük megvalósításához, visszavonhatatlanul a tégla lesz házuk meghatározó eleme.
LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE
Egy helyi építész vállalta a különleges feladatot, és szintén helyi mesteremberek építették fel a házat. Szívügyüknek tekintették az egész építkezést, mert végre valami rendhagyót és a legkevésbé sem sablonosat hozhattak létre. Ha valamivel elégedetlenek voltak, akkor lebontották és újraépítették, egészen addig, amíg tökéletesre nem sikerült. Ehhez persze pontos elképzelésekre volt szükség, ami Andrásék részéről adott volt. Először a kis fürdőház verandáját állíttatták helyre, majd mögé építtették az évek alatt fejben kikristályosodott álomnyaralójukat. A kényelmes konyhát, ami egy légtérben van a nappalival és a puritán hálószobákat, ahol az osztott ablakokat kitárva a folyó és a túlpart csodás látványa tárul eléjük. A nappali fő látványeleme a bontott téglából rakott fatüzelésű kandalló. A konyha képzeletben szintén angolszász vidékre repít. A hálók berendezése egyszerű, a viaszolt fenyőbútorokkal és kevés, gondosan összeválogatott tárggyal mégis otthonos, légies. A legpazarabb dekoráció a természet, ami ennyi évtized elteltével is minden évszakban lenyűgözi a családot, illetve az itt vendégeskedő barátokat. Az épület nagyvonalúságát a nyílászárók adják. A beltéri ajtók fehérre festett fatokjaitól és az osztott üvegfelületektől elegáns a ház. Nincs zsúfoltság, jól átgondolt és észszerű a térkihasználás, így a 80 négyzetméternyi lakóterület sokkal többnek tűnik, mint amekkora valójában.
A Körös parttól idegen házforma egyből a figyelmünket kéri. Az angolszász épülettípus bár idegen a magyar szemnek, mégis nagyon szerethető látvány.
AFRIKAI EMLÉKEK
Egyedül a nappaliban kapott helyet egy kis eklektika. Élénk párnák és egy Algériából hozott falikárpit teszi egyedivé és barátságossá a kandalló körüli teret. A háziasszony remek stílusérzékkel válogatta össze a dísztárgyakat, a kecses kerámiatálak és a kávés-/teáskészletek illenek a hely hangulatához. A falakat András saját fotói díszítik, kedves utazásoknak állítva emléket. A családfő külkereskedelmi munkája miatt meglehetősen mozgalmas és kalandokkal teli életet élt egészen pár évvel ezelőttig. Amikor gyerekeik még kicsik voltak, a család Afrikában töltött egy évet, amire a mai napig mindannyian szívesen emlékeznek. Tíz éve, amikor felépült a ház, két fiuk már fiatal felnőtt volt. De barátaikkal és azóta megszületett gyerekeikkel együtt, amikor csak tehetik, szívesen töltik itt az idejüket, és nem csak a kertben. Rengeteg a környéken a látnivaló, pár percnyire található a szarvasi arborétum. „Amikor itt vagyunk, minden nap evezünk. Ám nem csak nyáron, télen is gyönyörű a természet. Idén befagyott a holtág, remekül lehetett rajta korcsolyázni” – meséli a házigazda.
Ha Szarvasra jövünk, pár óra múlva mi is átvesszük az itteni emberek nyugalmát.
MEGÁLL AZ IDŐ
„Ha Szarvasra jövünk, pár óra múlva mi is átvesszük az itteni emberek nyugalmát. Lassabban vezetnek, nem sietős senki dolga. Örömmel beszélgetünk az itteni emberekkel, így idővel sokan az ismerőseinkké váltak. Tudjuk, hogy hol lehet friss pékárut beszerezni, vagy töltött lángost enni, hová érdemes elsétálni fagyiért. Számunkra az évtizedek alatt semmit sem veszített bájából a vízpart. Ez már örök szerelem marad. A feltöltődéshez és a pihenéshez elég kiülnünk a stégre egy pohár borral, nézni a vizet, ahol mindig történik valami. Van úgy, hogy kajakosok jönnek, vagy csak pár kacsa úszkál el előttünk. Nyáron mozgalmasabbak a napok, szerencsére az unokáink is hosszabb időt töltenek velünk. Ha ők nem tudnak jönni, akkor egymásnak adják a kilincset a barátok, de állandó társaink az örökbe fogadott kutyusaink és a 17 éves sziámi cicánk is, akinek kedvenc lustálkodó helye nem a stég, sokkal inkább az emeleti ruhásszekrény.”
Galéria / 12 kép
A teljes cikk az Otthonok&Megoldások magazin 2017/02-es számában jelent meg.
