Az otthon energiái - Interjú Csunderlik Ágnes energetikai tanúsító építészmérkökkel

– Noha az energetikai tanúsítvány 2013. január 1-jétől kötelező, kevesen fogtak még ilyet a kezükben. Mit kell tudni a dokumentumról?
– Amennyiben valaki el akarja adni a lakását, netán újat épít, vagy olyan felújításba fog, amely otthona értékének több mint 25 százalékát érinti, energetikai tanúsítvánnyal kell rendelkeznie. Sőt 2015-től a lakásukat bérbe adóknak is szükségük lesz ilyen közokiratra, amelynek lényege, hogy rávilágítson energiafelhasználásunk hatékonyságára.
– Mik a kapható osztályzatok?
– Az elnyerhető minősítés az I besorolástól – ez a legrosszabb –, az A+, fokozottan energiatakarékos besorolásig terjed. A minősítés beszerzése (családi házak esetén 25-30 000 Ft, lakások esetén 15 000 Ft körüli összeg) azért is hasznos, mert rámutat a hiányosságokra, javaslatokat tesz a javításra és megmutatja, mely kategóriába juthatunk egy-egy felújítással. Európában a kategóriajavító beruházások támogatása annál nagyobb mértékű, minél több kategóriát emel az ember.
– Energiatakarékos otthonok terén hogyan teljesít az ország?
– Az állítható nagy biztonsággal, hogy a 70-es évek végéig emelt épületek besorolása az E, F, G kategóriába esik, az utána épült házak C és D minősítésűek, a maiak pedig jobbára az A vagy az A+ kategóriába esnek.
– Van-e lakossági szándék Magyarországon az energetikai beruházásokra?
– Sokan felismerik, hogy érdemes emelni a kategórián, mert egy rossz besorolás az eladás során árcsökkentő tényező. Aki viszont javítana rajta, nem biztos, hogy sikerrel jár. Egy társasházban lakó környezettudatos ember mondjuk a fűtéskorszerűsítési terveivel könnyen lehet, hogy egyedül marad a lakógyűlésen, ahol 80 százalékos támogató egyetértésre van szükség. Nagyobb a mozgásterük a családi ház építését tervezőknek, akik egyébként szívesen ruháznak be, de csak akkor, ha az számukra gazdaságos. Új házat építők eleve passzívházrendeléssel érkeznek hozzám, mert már hallottak róla, és ez mostanában nagyon divatos témává vált, ám sokszor azt sem tudják, mit takar maga a fogalom.
– Mi az általános tévképzet?
– Kevesen értik a lényeget, vagyis azt, hogy a passzívház nem csak annak jó, aki ilyet épít, hanem a környezetnek is. Amikor ez kiderül, az is világossá válik, hogy a környezet kímélése korántsem annyira népszerű eszme, mint az, hogy az egyén mennyit spórol a sárga csekken. A nálunk fejlettebb országokban, mondjuk Németországban azért épül annyi passzívház, mert az állam komoly támogatást ad az ebbe invesztálóknak
– Mit mond annak a megrendelőnek, aki azzal érkezik, hogy márpedig ő akkor is passzívházat szeretne?
– Azt, hogy ma még – ha csak pénzügyileg nézzük – nem éri meg passzívházat építeni, mert nincs benne legalább 20 év tapasztalat, illetve támogatás nélkül a mutatók nem igazolják a 10 éven belüli megtérülést. Javaslok viszont olyat, amiről már bebizonyosodott, hogy energiamegtakarítási formaként jó beruházás. Szorgalmazom például, hogy üljünk le számolni, és döntsük el együtt, milyen mértékű legyen a hőszigetelés. Ma már kimutatható, hogy egy blokktégla falazatú házba nem gazdaságos 10 cm-nél vastagabb hőszigetelést beépíteni… Ha pusztán megtakarítási céllal akarunk minél energiahatékonyabb házat építeni, az megoldható egy hőtechnikailag a passzívházat közelítő A+-os besorolású otthon megépítésével is.
– Milyen tulajdonságai vannak egy A+ besorolású otthonnak?
– Optimális geometriájú és tájolású. A határolószerkezetek hőátbocsátási tényezője 0,2 W/m2K körüli vagy ennél kisebb U-értékű kell, hogy legyen. Ez a gyakorlatban korszerű blokktéglából épült falat jelent 10 cm-es szigeteléssel és 15-20 cm hőszigetelést a tetőszerkezetben, a hőszigetelő anyag szigetelőképességétől függően. Amellett, hogy a téglaház egy masszív statikai szerkezet, van hőtartása, ami a tömeggel egyenesen arányos. Minél jobb a hőtartása az épületszerkezetnek, annál kisebb hőveszteséggel lehet benne szellőztetni. Mivel a mai házaknál szinte légmentesen zárjuk az épületburkot, elengedhetetlen a központi szellőzőrendszer kialakítása, amelynek hővisszanyerős változata minimálisra csökkenti a szellőzési hő veszteségét. Gépészeti szempontból elengedhetetlen a méretezett és rendesen szabályozott fűtési rendszer kialakítása is.
– Napelem vagy napkollektor beépülését is javasolják?
– Napelem esetén – mivel a napelem a szoláris energiából áramot állít elő – kérdés, hogy milyen áron vásárolják meg a tulajdonostól az előállított és fel nem használt áramot. Ma kevesebbért, mint amiért megérné a tulajdonosnak. Ettől függetlenül előbb-utóbb megéri a házak tetejére napelemet szerelni, mert a tendencia az, hogy ahogy az áram ára nő, a napelem ára úgy csökken. A napkollektor másra jó, a napsugárzás hőenergiáját felhasználva meleg vizet állít elő saját használatra, de ez a napsütés függvényében hol túl sok, hol túl kevés hőenergiát termel, így a mai technológiák mellett kis, családi házas léptékben még nem feltétlenül megtérülő beruházás a túl magas kezdeti költség miatt. Mindenesetre érdemes a napelem, a napkollektor, a hőszivattyú, a központi légkezelés helyét előre becsövezni, mert ha a tulajdonos nem is építi ki a rendszert, mire kiforrja magát a technológia – és elérhető válik támogatás – csak telepítenie kell.
– Fűtésnek mit javasol?
A fűtést az új házakban általában hővisszanyerős szellőztetőrendszerrel kombinált, melegvíz-tárolós kondenzációs kazán oldja meg, de a mai számok szerint egy kisméretű családi háznál egy megfelelően méretezett és szabályozott turbó, vagy kondenzációs kazán is jó megoldás lehet. Minden eset egyedi. Meg kell vizsgálni a környezeti tényezőket. Ha vízparton építkezünk, ésszerű a talajvizet felhasználni a hűtés-fűtés kiaknázására. Izlandon nincs kémény a házakon és kazánra sincs szükség, mert ott a meleg víz mindent megold. A fűtésre rásegíthetünk azzal is, ha épületünk kompakt, azaz kockához közel álló formájú, mert annak kisebb a fajlagos hővesztesége.
– Mi a helyzet a nyílászárókkal?
– Az emberek a minél nagyobb ablakokat szeretik. A nagy ablakfelületekkel viszont sokkal nehezebben érhető el jó energiabesorolás, mivel az épületburok „leggyengébb” pontjai az nyílászárók.
– A nyílászáróból fát vagy műanyagot válasszunk?
– Hőtechnikailag szinte mindegy. A műanyaggal ugyan jobb hőszigetelő-értéket lehet elérni, de esztétikai szempontból a fa nyílászárót szoktam javasolni. Az ablak jó, ha háromrétegű, hőszigetelő tokszerkezettel rendelkezik, U-értéke 1,0 W/m2K körüli, vagy ennél kisebb. (A 0,8 már passzívházas érték.)
– Melyek a legésszerűbb energetikai beruházások meglévő otthon esetén?
– A falak hőszigetelő képességét 0,2-es értékre kell felhozni. A nyílászárókat ki kell cserélni a már említettre, a fűtőberendezés esetén egy energetikai számítással meg kell vizsgálni, hogy az adott helyen mibe éri meg beruházni. Ha cirkó van, azt érdemes egy jól méretezett kondenzációs kazánra cserélni. Ezzel 25-30 százalékot foghatunk a gázszámlán. Ennél magasabb szint a hővisszanyerős szellőzőberendezés kialakítása. Soklakásos házak esetén jobban megéri a közös beruházás. Itt szóba jöhetnek a hőszivattyús, napkollektoros rendszerek. A fajlagos költség m2-re lebontva sokkal jobb, mint egyéni beépítés esetén.
– A fosszilis energiának akkora környezetkárosító hatása van, hogy ez lassan tarthatatlan lesz. Mit gondol, melyik energiahordozó kényszerül térdre először?
– Az olaj, de ezt mi és az unokáink valószínűleg nem érjük meg. Mivel a fosszilis energiaforrások véges mennyiségben állnak rendelkezésre, úgy gondolom, hamar eljön az a pillanat, amikor már jobban megéri napenergiát hasznosítani, mint elektromos áramot atomerőművel előállítani.
– A globális felmelegedés hogyan hat az energetikai beruházásokra?
– Elég lesz egyre kisebb teljesítményű berendezéseket beszerezni fűtési célra, de amit nyerünk a réven, elveszítjük a vámon, mivel a csökkenő fűtési igénnyel párhuzamosan nő a hűtésienergia-igény a nyári hónapokban.
– Mi jöhet a passzívház után, mi lesz az új divat?
Új keletű divat az aktív ház, amely több energiát állít elő, mint amennyit felhasznál, azaz pénzt termel, de racionálisan gondolkodva valahol a kettő között lesz az igazság a nulla energiaigényű ház megvalósulásával. n

Hogy mennyire energiatakarékos egy ház, már a tervezőasztalon eldől