Lehetetlen küldetésnek indult
A ház 1914-ben épült Kisjakabfalván, az akkori technológiával, azaz javarészt vályogból és fa födémmel. Ennek megfelelően történetünk kezdetén (2015-ben) rendkívül rossz állapotban volt, se a gáz, se a villany, se a víz nem volt bekötve, a tető pedig több helyen beázott. Ebből kifolyólag sokan azt gondolták, hogy az ingatlan megmentése lehetetlen vállalkozás. Ez alól csak az új tulajdonosok jelentettek kivételt.
Történetünk főhőse Dávid és felesége, akiket az élet sodort leendő otthonuk közelébe. Egészen pontosan annak szomszédságába, ahol Dávidék családi birtoka terül el. „Amikor megüresedett a vályogház, egyből szemet vetettünk rá, és azonnal láttunk is benne fantáziát. Hamar a megvétel mellett döntöttünk. Viszont az nem ment egy könnyen, mivel több tulajdonosa is volt az ingatlannak, így nem volt egyszerű megkötni az adásvételt” – idézi fel a kezdeteket Dávid. Miután azonban pont került az ügylet végére, már semmi sem állhatott az útjukba, melyet nagyon konkrét célok jelöltek ki. „Egy igazi vidéki otthont szerettünk volna megteremteni, ami illeszkedik a környezethez, és a hely történelmének egy darabkája is egyben.”
Galéria / 7 kép
Változtatni és változatlanul hagyni
Ehhez rengeteg mindent meg kellett megváltoztatniuk az eredetileg nagyon rossz állapotú házon, mindezt úgy, hogy közben annak alapvető jegyeit ne módosítsák – így például a homlokzatot is korhűen állították vissza. Mindössze a hiányzó vizesblokk helyét kellett leválasztani az egyik helyiség megfelezésével. „A tetőt ugyan lecseréltük, de ehhez is csak használt, a faluban és a környező településeken jellemző cserepeket használtunk fel. A ház korából és elhanyagolt állapotából adódóan az ablakok cserére szorultak, viszont a nyílászáró tokok az ajtók egy része eredeti maradt – volt is velük dolga a festőknek bőven.” A bejárati ajtó helyére szintén új került, de a régi darab sem veszett kárba, abból készült el az előszoba „fala”.
Galéria / 21 kép
Tanulság: megérte
A ház felújítását öt éve kezdték el Dávidék. Minden munkálatot helyi mesteremberekkel végeztettek, akikért nem egyszer „sorban kellett állniuk”. A villanyszerelést viszont maguk végezték, ami magába foglalta a vezetékek áthúzását is, aminek köszönhetően az elektromos fűtőpanelek használata is lehetővé vált. „Ez nem csak anyagi, de minőségi szempontból is fontos volt. Bár a vályogfalakban a hornyok vágása/vésése rendkívül nehéz és piszkos munka, összességében 3 nap alatt elkészültünk vele, ami minden várakozásunkat felülmúlta.”
A tulajdonos szerint a megfelelő burkolatok kiválasztása és beszerzése jelentette az egyik legnagyobb kihívást. Mint mondja, szépet találni nem nehéz, de árban megfelelőt annál inkább. „Annyi szerencsénk volt, hogy régi baráti kapcsolaton keresztül csempe kereskedéshez mentünk, ahol hihetetlen árakon sikerült mindent megvennünk, nem egyszer az utolsó darabok után kutatva a raktárban.”
Galéria / 9 kép
Mindezek dacára is azt vallja Dávid: a felújítás minden fáradozást megért, hiszen a végeredmény pontosan olyan lett, mint amilyenről mindig is álmodtak. „Minden alkalommal öröm megérkezni a házba, a gyerekek pedig imádják, talán jobban is mint a “mindennapi” otthonunkat. A természet közelsége és a végtelen nyugalom igazi kincs. Amikor pedig a sparheltben pattog a tűz, és az utcára kitekintve a templom és a patak látványa tárul elénk, teljes megnyugvással és elégedettség tölt el minket. Egy pohár jó bor mellett – ami családi pincészetünkből kerül az asztalra – remek beszélgetéseknek szolgáltat helyszínt ez az otthon.” Egyben tanácsot is ad azoknak, akik hasonlóra vállalkoznának: „Az idő nem minden, nem szabad elkapkodni semmit. Egy ilyen volumenű felújításnál érdemes a helyi szakembereket megkeresni. Ezenkívül még két dolog elengedhetetlen: a türelem és az elhivatottság.”
Galéria / 11 kép
