A házat 2 éve vásárolták meg Líviáék, és mivel bővíteni is szerették volna, kellettek hozzá engedélyek és egy új tervrajz is. Ezekre több hónapot kellett várniuk, tehát a tényleges munkálatok körülbelül 1,5 év kezdődtek el. De a köztes idő sem telt haszontalanul. Amíg nem tudtak nekiállni a háznak, a kert végében lévő kis erdőt kezdték el kitisztítani, illetve a hátsó udvart is rendbe tették. Az ingatlanhoz tartozó nagy telek egyébként sokat nyomott a latban, amikor emellett a ház mellett döntöttek.
Galéria / 11 kép
“A ház maga közel 60 nm alapterületű volt, a mostani állapot pedig 90 nm. A nappali rész és a terasz lett hozzáépítve. Két szoba van az utcafronton, a nappalit és a konyhát pedig a kert felé nézve terveztük meg a kilátás miatt. Egyedül a villany volt bekötve, minden mást be kellett vezetni” – meséli Lívia.
Gyakorlatilag tetőtől talpig mindent át kellett alakítaniuk a házban. Ki kellett szedni az aljzatot, mert nem volt betonalap. A falakról leszedték a régi festést, és ahol rossz volt a vakolás, azt is újravakolták. Természetesen a régi ablakokat is ki kellett cserélni. “Ezeket és az ehhez hasonló munkákat mind magunk oldottuk meg. A vőlegényem nagyon ügyes az ilyen dolgokban, ezért nagyon sok mindent meg tudott csinálni, én pedig segítettem neki abban, amiben csak tudtam. A barátoktól és a családtól is rengeteg segítséget kaptunk. Így egyébként nagyon sok pénzt meg tudtunk spórolni.”
A ház mögött volt egy nagy pajta, ezt lebontották, hogy a helyére épülő teraszról szép kilátás nyíljon az erdőre. A pajtából megmaradt téglákat megpucolták, és például a kandalló egy része ebből lett építve, a többit pedig a későbbiekben szeretnék majd felhasználni. A pajta régi gerendáit is újrahasznosították. A kandalló, a dohányzóasztal, az előszobában a kis pad és a fali keret, a fürdőszobai “mosdószekrény”, a tükör kerete és a fogas is ezekből készült.
“A lakásbelsőt nagyrészt én álmodtam meg, de mindkettőnknek voltak ötletei. Hasonló ízlésünk van, tehát vita soha nem volt köztünk szerencsére. Ez azért is volt nagyon jó, mert idegeskedésből azért kijutott nekünk a másfél év alatt – leginkább a szakemberek állandó késése és az árak növekedése miatt. Az állandó csúszások miatt sokszor voltunk csalódottak, de annak a tudata, hogy hamarosan beköltözhetünk a saját közös otthonunkba, mindig erőt adott.”
A 2 év alatt szinte kivétel nélkül minden hétvégén jártak ki a házhoz és dolgoztak, ünnepnapokon, szabadság alatt is, amikor csak tehették, mentek és csinálták. Ahogy Lívia fogalmaz: másképpen még most sem lenne kész. De a sok fárasztó fizikai munka ellenére is azt tudják mondani hogy minden perce megérte, és így a ház szinte minden szegletének van egy kis története, egy dolgos nap, amire örömmel tudnak visszaemlékezni.
“A végeredményben az tetszik a legjobban, hogy a saját kezünk nyoma is benne van, és hogy különleges lett. Nem az a szürke-fehér belső, ami mostanában megszokott. Mindketten szerettünk volna valami mást, valami szépet, egyedit, egy igazi kis meleg barátságos otthont. Úgy gondolom, hogy ezt sikerült megvalósítani.”
Galéria / 24 kép
Ezekről a sikertörténetekről se maradj le:
