“Kis kocka házunk 1966-ban épült, férjem szülei saját maguk építették. Itt éltek életük végéig a sógornőmmel, Judittal. 2022-ben Judit eladta nekem az örökölt részét, így lett a mi családunké” – ugrik vissza az időben a kezdetekhez Veronika.
Ahogy meséli, a házban az évek során csak kisebb felújításokat végeztek. Egyik napról a másikra egy kisebb méretű, ám nagyon szépen felújított városi lakásból költöztek be egy 110 négyzetméteres, kívül-belül öregecske épületbe. Mégis az első pillanattól az otthonuknak érezték, pedig a fiunkat az osztálytársai azzal cukkolták, hogy istállóban laknak.
Ilyen volt
Galéria / 14 kép
A felújítás minden fázisát úgy valósították tehát meg, hogy benne éltek az ingatlanban. Napokig téglakupacok között aludtak. Veronika férje mindenben szabad kezet adott neki, ám igyekezett őt is bevonni a tervezésbe. “Amiben mindketten teljesen biztosak voltunk, az a zsalugáter! Így az ablakcserével együtt megoldottuk. Rendkívül boldogok voltunk, még akkor is, ha kicsit világosabb kékre számítottunk. A szemben lakó szomszéd meg is jegyezte, hogy kár, hogy nem barna.”
Közben hárman lebontották az első két szoba közti falat, aminek köszönhetően kinyílt a tér, és egy tágas nappalit kaptak. Bár sokan mumusként tekintenek egy ilyen feladatra, Veronikáék az élő példa rá, hogy lehet ehhez másképp is közelíteni. Ahogy ő fogalmaz: vicces volt a bontás, sokat nevettek közben. A romok eltakarítása, a több réteg tapéta leszedése sem okozott gondot, persze alaposan elfáradtak, de örültek annak, hogy halad a munka.
A nappali teljes hátsó fala elé kb. 1,5 méter mélységű bejárható gardróbot építtettek gipszkartonból. Ebbe egy hatalmas fa pajtaajtón lehet bejutni. Praktikus, mindent elnyel a ruháktól a kabátokon át a porszívóig és a vasalódeszkáig. Amúgy pedig látványelemként is szolgál. Ráadásul annyira megtetszett nekik, hogy a nappaliban levő pincelejáró elé már asztalossal készíttettek egy szimpla pajtaajtót.
Következett a festés, illetve a parkettázás. Előbbit szintén részben maguk oldották meg – csakúgy, mint 2023 januárjában a tetőcsere előtt a palatető leszedését rokoni, illetve baráti segítséggel. Nekik bevált a cserepes lemez, szeretik, hogy a színe illik a kerítéshez. Közben a konyha – amelyben volt egy újabbnak számító, de Veronika szemének és ízlésének túl sötét, komor konyhabútor – kapott néhány világosabb színű új hátlapot, ajtót, polcokat, pultot, székeket, kiegészítőket. A cserépkályhát meghagyták, nagyon jó szolgálatot tesz, hangulatos, otthonos.
“A legtöbb türelemre a homlokzat rendbetételéhez volt szükség. 2023 nyarán hárman levertük az omladozó vakolatot a házról tégláig. Nem akartunk szigeteltetni. Egy kedves kőműves vállalta, hogy ha mi leszünk a segédei, akkor hagyományos módon bevakolja a házat. Ez a munkafolyamat kisebb-nagyobb megszakításokkal majdnem egy évig tartott. 2024. május 1-jén, a munka ünnepén lett kész. A falakat aztán halványszürkére festettük. Közben a fürdőszobában és a mellékhelyiségben is végeztünk kisebb újításokat, többek között utóbbiban lefestettem a kopott, megtisztíthatatlan csempét. A fa bejárati ajtó is elég megviselt állapotban volt, alapos csiszolás után a külső részét világos kékre mázoltam. Belül pedig a kék festéket visszacsiszoltam. Most kb. 100 évesnek néz ki az ajtó, de nekünk tetszik. A színvilág nagyjából egységes a ház egészében. Világoskék, sötétkék, bézs, barna és szürke tónusok köszönnek vissza mindenfelé. A nappali szekrényünk kecses formájú, de csúnya fényes barna volt, így azt is lefestettem halvány kékre, ahogy több kiegészítőt, vázát, dobozt, képkeretet, mécsest is. A fiunk szobájában megmaradt az ódon bútor, kapott egy kis old violet színt, ahogy egy retró könyvespolc és egy újságtartó is.”
Veronika kimondottan szereti a régi bútorokat, tárgyakat, mert úgy érzi, lelkük van. A nappali asztal például egy régi fa varrógépből született újjá. Jó néhány hulladéknak számító deszkákból varázsolt dobozt (amely eltakarja a kábeleket), körpolcot, illetve előszobafalat nekik asztalos barátjuk. És a zsibvásárokon mindig talál valami kincset, amit esetleg felújít, vagy úgy hagyja. A hálószobában is régi szekrény és éjjeliszekrény van, azt tervezi, ha egyszer ideje engedi, azok is új köntöst kapnak.
“Végül a kert az, ami számomra a legnagyobb öröm! A két év alatt megszámlálhatatlan növényt ültettem el. Szerencsére a nyáron rengeteget tudtam foglalkozni a kisebb-nagyobb virágaimmal, bokraimmal, fáimmal. És ez erővel, energiával tölt fel, hogy a többi dolgomra is tudjak koncentrálni. A család is szereti. Ha esténként kiülünk, és elnézzük a környezetünket, tudjuk, hogy minden erőfeszítés megérte. Persze sok tervünk van még. Egy ilyen felújításnál türelemre nagy-nagy szükség van, ezt nekem a házunk megtanította. Nem luxusház, nem modern, ahogy mi sem vagyunk azok. De lelke van!”
Ilyen lett
Galéria / 27 kép
