„Háromtagú család vagyunk, Szekszárdon élünk. Egy kicsi, másfél szobás lakásból szerettünk volna továbblépni, ami rendkívül frekventált helyen volt, így állandó zaj és nagy forgalom vett minket körül. A fiúnk egyre nőtt, így a feleségemmel, Anikóval tudatosan készültünk a váltásra. Kompromisszumok sokaságát kötöttük meg, hová is költözzünk. Mindenképp egy nyugodtabb helyet szerettünk volna, ahol nyitott ablak mellett is lehet pihenni” – idézi fel a felújításuk előtti időszakot András.
Mint mondja, a keresés feltétele volt, hogy a fiúknak saját szobája legyen, tudjanak kialakítani egy kellemes nappalit, illetve a szülőknek is legyen külön hálószobájuk. Sokat megnéztek, de mind a zárószinten volt a tetőtérben, ráadásul garázs nem volt a közelben. Majd megtalálták ezt a lakást, amit azonban első alkalommal a fiúk és Anikó is határozottan elutasított, mert az ingatlan hűen tükrözte a 80-as évek minden vonását. Régi, leszakadt tapéták mindenhol, össze-vissza vezetett fűtéscsövek, koszos, cigaretta égette padlószőnyeg… Viszont földszinti a lakás, 58 négyzetméter, már akkor látszott rajta, hogy mindenkinek kialakítható benne a megfelelő élettér, három főnek ideális, és van erkély. A lakás alatt volt közvetlenül a garázs, amiből nyílik egy tároló is. Mint később kiderült, egy varrónő lakása volt, aki a garázst varrodának használta, majd több évig albérletként lakták le a használói.
A LAKÁS EREDETI ÁLLAPOTÁBAN
Galéria / 17 kép
Végül erre esett a választás. A felújítás 6 hónapot vett igénybe. Minden szakmunkát olyan ismerős, baráti segítséggel oldottak meg Andrásék, akikben megbíztak. A fűtés katasztrófa volt, a villany- és a vízhálózat szintén – ezekben kellett szakember segítségét igénybe venniük.
Egyedül az ablakok voltak újak, de azok is úgy, hogy a falak körbe nem voltak lejavítva, „vigyorgott vissza” rájuk a megbarnult purhab.
„A legnagyobb segítséget egy barátom, Krisztián nyújtotta, aki azt kérdezte, mennyi magát kőművesnek valló embert akarok beengedni az ajtón. Mivel minél kevesebbet, mi magunk álltunk neki a bontásnak, Anikó, Krisztián és én. Hétvégente és munka után mentünk dolgozni a lakásba minden nap. Folyamatosan egyeztettem a szakemberekkel, hogyan készítsünk nekik mindent elő, hogy minél gyorsabban, könnyebben haladhassanak. Az egész lakást vakolatig szedtük szét. A nyílászárókon kívül semmit nem tartottunk meg a régi lakásból.”
TELJES GŐZZEL FOLYTAK A MUNKÁLATOK
Galéria / 25 kép
Anikó elképzelése az volt, hogy a lakás a lehető legvilágosabb legyen, fehér falakkal, hogy minden tér nagyobbnak hasson. A padlót, az ajtókat és a világításokat is közösen választották ki. A bútorokat Anikó tervezte meg az asztalos segítségével. Végül egy fényes fehér bútorlapra esett a választása, kilincsek nélkül. András csak azt kérte, hogy a konyhabútor és a gardróbszekrény is a plafonig legyen beépítve, hogy legyen bőséggel pakolási lehetőség.
A nappali bejárati ajtó helyét kivágták, illetve a két hálószoba közötti ajtót befalazták. A fürdőben mindenképp épített zuhanyzót szerettek volna, plafonig csempézve. Ez volt a legnagyobb feladat, a régi csövek helye, a fal egyenetlenségei miatt ugyanis teljesen újra kellett vakolni a fürdőszobát és a WC-t.
AMIKOR MÁR LÁTSZIK A CÉLVONAL
Galéria / 8 kép
Ezen felül a lakás padlója adott még rengeteg munkát. Minden burkolat felszedése után látták, hogy egy sima aljzatkiegyenlítés nem lesz elég, a nappalit és a fürdőszobát muszáj aljzatbetonnal szintbe hozni, és úgy lesz elegendő az 1 cm kiegyenlítő. A glettelés, festés, szintén közös, saját munka volt, ahogy a lapozás és a vynil padló lerakása is. A padló Anikó kérésére mindenhol egy szint lett küszöbök nélkül.
„Személy szerint azt a megoldást szeretem a legjobban, hogy a mosó- és szárítógépet levittük a lakás alatti helyiségbe, amit a meg tudunk közelíteni a lépcsőházon belülről is, és a garázsból is. Ennek hála olyan érzés, mintha egy sorházi lakásban élnénk.”
EZÉRT MEGÉRTE
Galéria / 16 kép
