Csúnya szín nem létezik! - Interjú Kóbor Szilvia leendő színdinamikai tervezővel

–    A színdinamika kifejezés már önmagában érdekesnek hangzik, mégis úgy gondolom, kevesen hallottak róla eddig, hát még arról, hogy ilyen mérnökök, tervezők is léteznek. Te hogyan találkoztál ezzel a témakörrel?
–    A bölcsész diplomám ellenére közel húsz éve grafikusként dolgozom, korábban nagy kiadóknál magazinok művészeti vezetője, majd néhány évig szabadúszó grafikus voltam. Eredeti szakmám, szerelmem a gobelinszövés, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola textil szakán végeztem. A színek tehát jó ideje szoros kapcsolatban állnak velem, ráadásul nagyon szeretem is őket. Egy régi ismerősöm internetes profilján botlottam bele ebbe a képzésbe, és szinte azonnal eldöntöttem, hogy belevágok.
–    Sokan vannak a hozzád hasonlóan gondolkodók?
–    A képzést eredetileg építészek számára találták ki, hiszen az épület megkerülhetetlenül fontos jellemzője a színe. Gyakori, hogy az építészek idegenkednek a színektől, ezért a tervezés során minimális alkalmazásukra törekszenek. A színdinamikai műhely alapvetően a színek használatát szeretné közelebb hozni az építészeti tervezéshez, ennek ellenére más területekről is érkeznek hallgatók: rajztanárok, belsőépítészek, formatervezők, iparművészettel foglalkozók is hozzám hasonlóan fontosnak érzik a színdinamika ismeretét. Úgy gondolom, bárki számára hasznosak lehetnek az itt megtanultak, aki munkája során a színekkel mélyebben szeretne foglalkozni.
–    Hogyan kell elképzelni ezt a képzést? Mi mindennel foglalkoztok közben?
–    Ez egy posztgraduális, négy féléves képzés. Három fő tantárgyunk van, mellettük pedig minden félévben vendég előadóval is találkozunk. Horváth Gábor színtan óráin különböző színelméletekkel, szín- és fénytani jelenségekkel foglalkozunk. A kompozíció tantárgy oktatója, s egyben a Színdinamikai műhely vezetője Dr. Tari Gábor festőművész, egyetemi docens, akinek az irányításával színharmóniákkal egyszerű kompozíciókat hozunk létre. A kortárs művészettörténettel pedig Konok Tamás Kossuth díjas festőművész előadásain ismerkedünk meg.
–    Mindezek számomra is valóban izgalmasnak hangzanak, de sosem gondolnám, hogy egy mérnöki képzésről beszélünk. Hol bújik meg mindebben a tudomány?
–    Mindannak, amit itt tanulunk, az az alapvető kérdés a kiinduló pontja, hogy vajon létezik-e olyan törvényszerűség, ami mentén az ember is képes színharmóniákat teremteni, vagy erre csak önmagában a természet képes? Ez a kérdés mindig is foglalkoztatta a művészeket. A történelem során több különböző színelméletet hoztak létre, de ezek nem feltétlenül állják meg a helyüket tudományos szempontból. A BME színdinamikai képzése során Dr. Nemcsics Antal festőművész által kidolgozott, úgynevezett Coloroid színrendszer mentén haladunk, mely tudományos mérésekkel is alátámasztható, s amit Dr. Tari Gábor tanárunk továbbfejlesztett.
–    De hol van mindennek a gyakorlati haszna? Hiszen ha arról kell döntsek, milyen színű legyen a házam, vagy melyik függönyt szeretném a nappalim ablakában látni, valószínűleg nem a tudatosság, hanem az érzelmeim, megszokásaim, illetve a kialakult ízlésem fog vezetni.
–    Igen, általában így vannak ezzel mások is. De épp ez lenne a lényeg, azaz ennek a finom formálása. Például mostanra, egy grafikai munka megtervezése közben én már sok hasznát látom az itt tanultaknak, tudatosabban használom a színeket, mint korábban. A tudatos használat pedig hozzásegít ahhoz is, hogy amikor egy megrendelővel egyeztetek, akkor könnyebben tudjak racionális érvekkel hatni a megrendelő egyébként érzelmek irányította döntéseire. Noha a színek az életünk minden területét átszövik, tudatos alkalmazásukra főként a kreatív, alkotó munka során van igény, ezért a művészeti egyetemeken folyik is színelmélet oktatás a képzőművész vagy iparművész hallgatók számára. Viszont egyedül a Budapesti Műszaki Egyetemen lehet diploma utáni, önálló képzésben elsajátítani a színdinamika tudományát. A színek jelenléte talán az épületek óriási felületein mutatkozik meg a legnagyobb hatással, hiszen a homlokzatszínezés az egész városkép kialakításában meghatározó szerepet játszik. Segítségével harmonikusabb színösszetételűvé lehet változtatni akár egész utcaképeket, vagy a nyomasztóan szürke panelházakat lehet tudatosan üdévé színezni. De a műemlék házak felújítása közben is lényegesek a színek. Ez utóbbiak renoválásakor a színválasztást általában még falkutatás, és egy kis történelmi kutakodás is megelőzi, hogy egy-egy adott korszakban és helyen vajon milyen alapanyagok segítségével, milyen színek kikeverésére voltak képesek az emberek, s ehhez képest nagyjából milyen színűek lehettek az akkor frissen épült házak.
–    A munkádon kívül másban is érzed a hasznát ennek a képzésnek?
–    Azon túl, hogy milyen lélekmelengető dolog számomra a színekkel való foglalkozás, a keverésük és a különböző harmóniák festése, a későbbiekben szeretném valamiképp közvetíteni, hogy csúnya szín egyszerűen nem létezik! Maximum előítéleteink lehetnek egyes színekkel kapcsolatban. Valójában minden attól függ, hogy egy-egy adott színt milyen környezetben alkalmazunk, illetve, hogy milyen viszonyban vannak egymással az együtt felhasznált színek. n